Ítéletidő — tudósaink felett

Ide vezetett többek közt az esztelen erdőirtás és környezetünk kíméletlen szennyezése. Nem értem, hogy bár a németek mintegy hetven éve már ,,szintetikus benzint" tudtak gyártani (elég bonyolult módon), ma híres tudósaink nem tudnak elbánni a legegyszerűbb vegyületekkel sem, hisz kényelmesebb azokat szemétnek nyilvánítani. Azok a ,,tudós" urak, akik megkövetelik, hogy megkülönböztető címük mellé tíz-húsz nyugdíjnyi fizetést kapjanak, nem tesznek környezetünk védelmére semmit! Legtöbbjük biztosan hiányzott azokról az órákról, amikor a periódusos táblázatot tanították, mert illene tudniuk, hogy a világmindenség csak abból a száz-egynéhány elemből és azok vegyületeiből tevődik össze, melyeknek változata milliárdos nagyságrendű!

Haszontalan anyag nincs, csak haszontalan ember!

Mert hogy is termelünk mi?

Beviszünk X kg nyersanyagot, amiből (30—40 százalék) Y kg késztermék lesz, de lesz G kg gáz halmazállapotú, F kg folyékony és SZ kg szilárd szennyező anyag. Ha csak a légnemű anyagokra tekintek, mint például a szén-monoxid, szén-dioxid stb., akkor még a vak is látja, hogy ezek nagyon könnyen bevihetőek a ,,szénhidrogének" igencsak népes családjába, bár ehhez egy kicsi tudás is kellene!

Egy igen találó vicc jutott eszembe: Annak idején Ceauşescu az Egyesült Államokba látogat, ahol ké­ri az ottani elnököt, adna két darab atombombát, hogy Románia is legyen ,,atomhatalom".

Semmi kifogás, csupán azt kérdezik, mit kapnak helyette.

— Hát én adok két mérnököt.

— Jó, de mi köze a mérnöknek az atombombához?

— Csupán annyi, hogy ha az a két atombomba felrobbanna, annyi kárt úgysem okozna, mint ez a két mérnök!

Tehát így állunk a tudománnyal, s ezért viseljük türelemmel a természet csapásait! Mély tiszteletem ,,tudósainknak"!

Demes Csaba, Sepsiszentgyörgy