Együtt, de külön utakon? (A magyar összefogásról Tusnádfürdőn)

Bár a párbeszéd folytatásának szükségességét mindkét fél hangsúlyozta, Tőkés László EMNT-elnök és Toró T. Tibor ügyvezető elnök figyelmeztetett: elégedetlenek a magyar összefogás folytatásával, és amennyiben nem nyitnak új fejezetet az EMEF életé­ben, könnyen látszatintézménnyé értéktelenedhet.

Oldott hangulatban kezdődött a Markó Béla RMDSZ-elnök, Kelemen Hunor képviselő, Tőkés László EMNT-elnök és Toró T. Tibor részvételével zajlott, Bakk Miklós által felvezetett beszélgetés: pénzfeldobással döntötték el, ki lesz az első felszólaló. Markó tréfásan meg is jegyezte: ez is a magyar összefogás fejleménye, hogy nincsen hierarchia, majd azt is hozzátette: Tőkésnek jutott ugyan az írás, neki meg a fej, de szívesen cserélne az Európai Parlament alelnökével.

A magyar összefogás kereteit, jövőjét taglalva az RMDSZ elnöke a párbeszéd, az együttműködés fontosságát taglalta. Mint mondta, a célokban megvan az egyetértés, az eszközökben, a taktikai kérdésekben viszont akadnak nézetkülönbségek. Az erdélyi magyarság önkormányzati, parlamenti, európai képviseletét sorolta a legfontosabb célok közé, figyelmeztetve egyúttal: a szlovákiai választások példája bizonyítja, hogy eredmények nélkül a magyarság egységes etnikai képviselete helyett egy magyar—szlovák párt jutott be a törvényhozásba. Elismerte, a nézetkülönbségek egyike az RMDSZ kormányzati szerepvállalása, amelyet eltérően ítél meg az RMDSZ és az EMNT. A jelenlegi helyzetben, a megszorító intézkedések közepette igen nehéz eredményeket felmutatni a kormányzati részvétel kapcsán, de a decentralizációs folyamat beindítása, amely az egészségügyben a legelőrehaladottabb, mindenképpen pozitívum, hiszen azt akarjuk, hogy ne Bukarestben döntsenek rólunk — szögezte le Markó.

Erőteljes a különbözőség az erdélyi magyar összefogás és a valós összefogás között — állapította meg Tőkés László, aki anakronisztikusnak minősítette, hogy miközben Európa-szerte az integráció az uralkodó elv, az erdélyi magyar politikai életben mégsem teljes az összefogás. Szerinte a jól indult együttműködés az RMDSZ kormányra kerülése óta lanyhult, olyannyira, hogy látszatintézménnyé süllyedhet. Mint mondta, az EMEF üléseinek egyetlen következtetése gyakran csak az volt, hogy folytatják a párbeszédet, lényeges ügyekben — mint a Kulturális Autonómia Tanács, a Szé­kelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen elfogadott memorandum aláírása — nem sikerült közös nevezőre jutni. Az EMNT elnöke leszögezte: Orbán Viktor miniszterelnöktől kapott indíttatást az összefogás folytatására, kiszélesítésére. Ennek elmaradása nem csak az RMDSZ hibája — bár nagy pártként az övé a legnagyobb —, hanem a gáncsoskodók, vonakodók, pártoskodók vétke is, így súlyos felelősség terheli az MPP egyes vezetőit is. Az EMEF hatékonyabb működése érdekében áldozatokat kell hozni, hívta fel a figyelmet, megjegyezve: neki sem volt könnyű Sógor Csabával és Winkler Gyulával egy listán indulnia az EP-választásokon, bizonyos körökben azóta is árulónak tartják.

Tőkés figyelmeztetésére reagálva Kelemen Hunor képviselő, kulturális miniszter a párbeszéd, az egymásba vetett bizalom fontosságára hívta fel a figyelmet. Hangsúlyozta: a partnereknek nem szabad megkérdőjelezniük egymás jóhiszeműségét. Szerinte az EMEF mindazoké, akik részt akarnak venni az összefogásban, és elfogadják a játékszabályokat.

Keményebben fogalmazott Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke, felsorolva azokat az ügyeket, amelyekben az EMEF-nek megalakulása óta nem sikerült közös nevezőre jutnia, és megkérdőjelezte az RMDSZ őszinteségét a párbeszéd szükségessége tekintetében. A KAT, az alkotmánymódosítás, a Szé­kelyföld feldarabolására irányuló szándék kivédésére irányuló stratégia, a SZÖN által elfogadott memorandum, a külpolitika — megannyi olyan kérdés, amelyekben nem sikerült egyezségre jutni. Sérelmezte továbbá, hogy az RMDSZ nem tartott igényt a konzultációra olyan fontos döntések meghozatala előtt, mint a kormányra lépés vagy éppen a megszorítási, „antiszociális" csomag ügyében. Tehetségtelen kormány nyúlkál az emberek zsebébe, és az RMDSZ-es miniszterek ebben csendestársak, fogalmazott, figyelmeztetve: az összefogás kiszélesítésére, a politikai tartalom megújítására tett kísérletek kudarca esetén egyre nagyobb nyomás nehezül az EMNT-re, hogy politikai pártként lépjen színre.

További feszültségek villantak fel a közönség által feltett kérdések során. A kormányzati politizálás hatékonyságát firtató kérdésre Markó kifejtette: könnyebb lenne az ellenzékből bírálni a kormányt, de bizonyos célok csak így érhetők el. Ismét csak a szlovákiai Magyar Koalíció Pártját hozta fel példaként, amely kiesett a parlamentből a négyévnyi ellenzéki, eredmények nélküli politizálás után. Leszögezte: nem tud olyan kormányzati vagy pártpolitikai szándékról, amely Székelyföld feldarabolására irányul, bár lehetséges, hogy létezik ilyen. Amíg az RMDSZ része a kormánynak, ilyesmi nem merülhet fel — jelentette ki. A fejlesztési régiók átszervezése az RMDSZ egyik célja, távlatilag pedig közigazgatási hatásköröket kellene biztosítani a Székelyföldi régiónak. Arra a kérdésre, hogy lesz-e autonómia az MPP és az RMDSZ együttműködése nélkül, azt válaszolta: azzal együtt sem lesz, ha a szolidaritást nem fogadja el mindenki. Ennek kapcsán Tőkés Katalónia példáját hozta fel, emlékeztetve: milliók vonulnak utcára a nagyobb fokú önrendelkezésért. A magyarság is élhet ilyen eszközökkel, csak akkor az RMDSZ-nek már nem szabad kormányon lennie — jelentette ki a közönség részéről érkező taps közepette.

Felmerült az oktatási törvény, illetve a megszorító intézkedések ügye is. Markó elismerte, hogy a magyarság számára fontos jogszabály nem orvosolja ugyan a szociális helyzetet, de azt is leszögezte: további megszorításokat nem fogad el a szövetség, határozottan ellenezték a nyugdíjak megadóztatását is. Tőkés viszont úgy vélte, az RMDSZ túl kevéssel beéri, tanügyi autonómiára van szükség, vissza kell állítani a magyar iskolákat. A megszorítások kapcsán szerinte a Fidesztől kell példát venni, a jelenlegi helyzetben Romá­niában is alkalmazni kellene a bankok többletadóztatását.