Hol tanulnak gyermekeink? (Kis iskolák háza táján)

Ettől az évtől képesített tanerő tartja majd a testnevelési órákat. Három új oktatóval bővült az iskola tantestülete, kedden Keresztély Krall Anna tanítónő és Kozma Tünde óvónő már megkezdte a munkát, a harmadik új tanerő még nem érkezett meg. A tanulólétszám sem rossz, kilenc elsős, öt másodikos, nyolc harmadikos és öt negyedikes jár iskolába, s harmincegy óvodás is van Kilyénben. Hogy mennyire jó ez az iskola, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy egyetlen gyereket sem vittek a városba tanulni.

— Egyetlen kifogásunk, kérésünk a koordináló iskolához — mondta a tanítónő —, hogy még egy-egy fűtőtest kellene a tágasabb osztályokba, mert nem elegendő a hőmérséklet, fáznak a gyerekek. Tűzifánk a rendszer működtetéséhez van, minősége is jó.

Szotyorban egyik szemünk nevetett, a másik sírt. Az óvoda és valamikor az iskola is korszerűsített, ősi kúriában működik-működött, s az ikeregység nemrég vette fel az 1848—49-es háromszéki önvédelmi harc hős asszonyának, Szotyori Nagy Tamásné Vajna Teréziának a nevét, aki nemcsak hogy élelmezte, hanem bújtatta is azokat a szabadságharcosokat, akiket a bécsi kémszervezet keresett, ezért börtönbüntetésre ítélték, s asszony létére a nagyszebeni fogdában raboskodott. Szotyorban csak óvoda működik, a szülők I—IV. osztályos gyerekeiket a városi iskolákba járatják. Van olyan helybeli, aki megbocsáthatatlannak tartja, hogy egy falu maga számolja fel ősi tanodáját, mások visszahoznák gyereküket, de nincsenek elegen a szükséges létszámhoz, többen vannak, akik már nem hajlandók visszahozni őket, akkor sem, ha Szotyorban a városival vetekedik a tanítás minősége, s maroknyi gyereket jobban fel tud készíteni egy tanítónő, mint a huszonötös létszámú városi osztályokban. Ember legyen, aki el tudja dönteni, hogy ki ebben a kínos helyzetben a hibás, ki a vesztes és ki a nyertes. A szotyori iskolát csak ideiglenesen zárták be, s mint megtudtuk, a sepsiszentgyörgyi 6-os Általános Iskola igazgatósága a tanév eleji gyűlésen is szorgalmazta, hogy ha a gyereklétszám összejön, nincs akadálya az iskola újraindításának. Erre vall, hogy az osztálytermet ebben az esztendőben is korszerűsítették, meszeltek-mázoltak, s a régi, gázolajas parkettára új burkolatot tettek.

— Tizenhat óvodásunk van, s úgy számítjuk, jövőben tizennyolc-tinzekilenc gyerek jön — tájékoztatott Györgyjakab Katalin óvónő. — Semmiben sem szenvedünk hiányt. Csempekályhákkal fűtünk, fánk is van bőven, ha jön a nedves, hideg őszi idő, igénybe vesszük saját sóbarlangunkat. S mert Szotyor is olyan gyermeke Szentgyörgynek, mint Kilyén, azt ígérték, hogy ide is bevezetik a központi fűtést.

Bikfalván régi ismerősünk, Kónya Szidónia fiatal tanítónő számolt be az eltelt nyár eseményeiről. Megújult az iskola osztályterme, meszeltek, mázoltak, OSB-lapokkal borították be a régi deszkapadlót, kijavították az ablakokat, fogasokat szereltek, olajfestékkel kenték le, piacosabbá tették az épület belső részén húzódó mutatós fatornácot. Az anyagiakat az uzoni Tatrangi Sándor Általános Iskola állta, de szponzorokban, jóakaratú segítségben sem volt hiány, a sepsiszentgyörgyi Depo cég olajfestékkel segített, egyik gyerek nagytatája festette a tornácot, segített a tanítónő édesapja is, a tanító néni számára sem volt nehéz az ecset.

A bikfalvi elemi iskola épülete ebben az évben 111 esztendős, emléktábla is jelzi, a millennium évében, 1896-ban építtette a magyar állam. A csempekályhák repedezettek, és a füstöt sem tartják — mondta Nagy András. Beépített WC még nincs.

— A bikfalvi iskolánk korszerűsítésére sikeresen pályáztunk. Jövő évben megújul. Most készül a megvalósíthatósági tanulmány, lesz illemhely, modern nyílászárók. A tűzifa is megérkezett már, hamarosan odaszállítjuk — tájékoztatott Szabó Margit, a központi iskola igazgató-tanára.

— Jól állunk a gyereklétszámmal — mondta a tanítónő. — Tavaly öt tanulóm volt, most tizenegy. És van hat elsős, ami bikfalvi viszonylatban rekordnak számít. Egy szülő sem vitte gyerekét az uzoni központi iskolába.

— Tizenkettő az óvodások száma, s most kaptunk új bútorzatot, asztalkákat és szekrényt — közölte Kelemen Rozália óvónő.

Csak Erzse Sárika takarítóasszony örömébe cseppent üröm, aki elpanaszolta: bár nem tudja, hogy hány gyerek után jár legalább félnormás takarító, de ,,a hajnali tűztevések, a fa hasogatása, behordása, a víz meregetése a kútból, a takarítás bent és kint sok. Havi negyednormás fizetésem 100 lej. Édeskevés!"

Ha a falusi kis iskolák infrastruktúrája is megfelel majd a hazai követelményeknek, a működési engedélyek kiadása sem fog gondot okozni.