A Koh-i-Noor gyémánt nem tér vissza

,,Ha igent mondanánk, egyszer csak kiürülne a British Museum" — mondta az egyik indiai televíziós csatornának adott interjújában a miniszterelnök. ,,Attól tartok, csalódást kell okoznom a nézőknek, a gyémánt marad, ahol van" — jegyezte meg.

Az ,,ahol van" a londoni Towert jelöli. A gyémánt — II. Erzsébet királynő néhai édesanyjának, az anyakirályné koronáját díszítve — a koronaékszerek között pihen. Értékét megbecsülni sem lehet, soha nem is próbálták, biztosítást sem kötöttek rá. Az indiai—brit kapcsolatok szempontjából nagy jelentőséggel bíró látogatás előtt Keith Vaz indiai származású munkáspárti brit parlamenti képviselő felvetette, itt az ideje, hogy Nagy-Britannia a gyarmatosító múltjától végleg elszakadva, a ,,vezeklés" jegyében visszaszolgáltassa a gyémántot. Nem ez az első alkalom, hogy a Koh-i-Noor sorsa felett vitáznak, 1976-ban Ali Bhutto pakisztáni miniszterelnök követelte országának a drágakövet. A kérést azonban hamar lesöpörték az asztalról.

A gyémánt a híres drágakövek között is kiemelkedő helyet foglal el. Pontos kora nem ismert, írásos emlékekben először 1526-ban tettek róla említést. Akkor a nagymogul dinasztia alapítójának, Babúrnak a birtokában volt, de már azokban az időkben is 300 éves lehetett. A Koh-i-Noor 105 karátos, számos uralkodó és vezér kezén megfordult a mai Afganisztán, Pakisztán és India területén. Angliába 1850-ben érkezett, Viktória királynőnek Dulep Szingh, a szikh királyság örököse ,,mutatta be".

PIETSCH JUDIT