Egykor hintók várakoztak a Cserey-kúria udvarán

 

Földbe gyökerezett lábbal állunk az imecsfalvi Cserey-kúria udvarán. Emlékezetemből elém villannak turisztikai kiadványaink építészeti, műemléki és székelyföldi-erdélyi művelődéstörténeti értékeket felvillantó képek: ebben az árkádos-tornácos 18. századi udvarházban született meg a Székely Nemzeti Múzeum, előbb Háromszéki Cserey Gyűjtemény néven, majd miután Cserey Jánosné Zathureczky Emília 1876-ban felajánlja gyűjteményét Há­romszék népének, és 1876-ban ajánlatát a háromszéki közgyűlés elé terjeszti, megszületik a kontinentális mércével is európai értékű közgyűjtemény, amely Kós Károly későbbi tervei alapján építészeti formavilágát és tartalmát tekintve is az erdélyi székelység szimbólumává vált.

A virágok tündére egy napon sorra meglátogatta az alattvalóit, megkérdezte tőlük, nincs-e panaszuk, kérésük, kapnak-e hűvös reggeli harmatot, kedvesen játszadozik-e velük az esti szél, fölkeresik-e őket a pillangók.