Uzon visszafoglalta helyét (Labdarúgás)

III. ligáért kiírt selejtezőt is játszott (a Goldeşti-i Petrol állta útját a feljutásban), ami azt jelenti, megyei első helyezett volt, háromszor megnyerte a Román Kupa megyei szakaszát. És tartozott a rendszerváltás előtt is, a legendás Boga Ferenc idejében (őt ugye, nem kell bemutatni, de ha mégis, akkor hadd mondjuk el, tagja volt a Sepsiszentgyörgyi Textil aranycsapatának, majd a Textilből történt visszavonulása után játékosedzője volt Uzonnak) is több megyei bajnok címet szerzett az együttes... Ezért is volt meglepő, amikor 2007 tavaszán az együttes kiesett a megyei labdarúgás felsőházából. Akkor egy rövid időre úgy tűnt, az uzoni labdarúgás beadta végleg a kulcsot. Szerencsére akadtak néhányan a községben, akiknek többet jelentett az uzoni foci, mint egyszerű időtöltés, s ők néhányan csapatba tömörülve — a mozgatórúgó szerepet Rétyi András játszotta, s játssza ma is — nem engedték, hogy a feledés szürke homályába kerüljön a futball, a csapat, nem kevés munkával rendezték az együttes háza táját, hátországát, a csapat sorait, s az uzoniak nem vonultak vissza, hanem neveztek a megyei bajnokság, vagy ha így jobb, az V. liga küzdelmeire. Két évet töltöttek labdarúgásunk alsóházában — 2008-ban a harmadik helyen végeztek, 2009-ben a kilencedik helyet foglalták el — a harmadikban aztán egy fantasztikus tavaszi hajrával sikerült megszerezniük a feljutást jelentő második helyet.

Nagy örömmel fogadta a község apraja-nagyja a feljutást, az utolsó V. ligás bajnoki mérkőzésen zsúfolásig megtelt a stadion lelátója, sokan, nagyon sokan állták körül a pályát, hogy aztán a győzelem kivívása után banketten ünnepelhessék meg a csapatot — Kisgyörgy Csaba, Vásárhelyi Remus, Prezsmer Levente, Szakács István, Szabó Levente, Sipos Szabolcs, Gál Tóbiás, Ion Viţălus, Incze Imre, Papp Zsolt, Sergiu Tomulescu, Zoltáni János, Ördögh Zoltán, Vrâncian Levente, Bordás Tibor, Constantin Moaşa, George Hobu, Szabó Zoltán, Komán István, Andrei Brăileanu, edző: Giani Brandabura —, amely ilyen remek sikerrel hálálta meg a támogatók hozzáállását, áldozathozatalát.

— A támogatók között elsőként kell megemlítenünk — mondja Rétyi András, az uzoni labdarúgóélet fő mozgatórúgója — a polgármesteri hivatalt, élén a polgármesterrel, dr. Ráduly Istvánnal, az alpolgármesterrel, Ábrahám Csabával, aztán Kozma Béla vállalkozót, a Prezsmer családot. Köszönet és újra köszönet illeti őket, megérdemlik, rászolgáltak. Nélkülük ez a siker nem jött volna össze. És köszönetet kell mondanunk Szilágyi Aranka asszisztensnőnek, Szabó Lajos szertárosnak és mindazoknak, akik erkölcsileg kiálltak mindvégig a csapat mellett, bátorítottak, lelkesítettek, amikor lankadni látszott a labdarúgás nagy családja.

— Ilyen háttér mellett, gondolom, a stadion is újra fellélegzett, kezdi visszakapni régi színét, életkedvét.

— Meszeltünk már az öltözőkben, felujítottuk a fürdőket, a lelátót, a pálya gyepszőnyege jó állapotban van, s miután befejeződik a Szentpáli Géza-emlékserleg kilenc csapatot számláló mezőnyének a küzdelme, újranyírjuk a füvet, meghengereltetjük a játékteret. A rajtra kifogástalan állapotban lesz, ezt garantálom.

— Kezdték-e már el a felkészülést?

— Igen, sőt, már megkezdtük az előkészületi mérkőzések sorozatát, játszottunk Szotyorral, Baróttal, és folytatni fogjuk az edzőmeccsek sorát egészen a rajtig.

— Változás a keretben?

— Nem jelezte senki távozási szándékát. Tervezzük a keret felfrissítését, egy-két szerepkör megerősítését. Nevet, neveket ne kérjen, mert minden-minden egyelőre csak terv, s nem biztos, hogy kiviteleződik.

— A cél?

— Bent maradni. S meg is mondom, miért: a bent maradás olcsóbb mulatság, mint a visszajutás, másként fogalmazva, könnyebb egy már meglévő helyet megtartani, mint újra megszerezni azt.

— Sok sikert kívánunk!

— Köszönjük.

Az uzoni sportélet zászlóvivője, a labdarúgás tehát visszahódította helyét megyénk sportmozgalmában, azon belül a labdarúgásban. Példájuk követendő lehet, páldául az egykor oly szép eredményeket elért cselgáncs számára, s akkor még nem említettük az asztaliteniszt, hiszen Uzon községhez tartozik Szentivánlaborfalva, ahol valamikor igen aktív pingpongélet zajlott. Na és aztán azt se feledjük el, hogy Uzonnak sportterme van, ez pedig nagyszerű teret biztosít egy sor sportág részére. Élni, élni kell vele.