Népünnepély, vigadalom (Árkosi napok)

Gyermekkorom hársfáinak árnyékában ült a rendezvényt pártoló tömeg, tapsvihar követte a fúvósok felvonulását, s e sorok írójának hinnie kellett, hogy ez a sokat emlegetett kulturális autonómia, mert száz fúvós közösen játszotta — elsőként — a székely himnuszt, majd Nemzeti Imánkat, s Máthé Árpád Trianon 90 évére is emlékező önálló veretes megnyitója után szóra emelkedtek Árkos magyar honi testvértelepüléseinek küldöttségei: a húsz éve barát Mezőtúr, Polány és Mezőbánhegyes képviselői győzelmi jeleként a magyar összefogásnak. Mintegy 30 szponzor és segítőkész támogató összefogásából, és nem költségvetésből, született meg a kétnapos rendezvény, programját nem kellett jóváhagynia immáron semmilyen fórumnak, senkinek, szabadon szált a dal, a muzsika. Árkoson a legsötétebb diktatúra idején sem szunnyadott el a magyar művelődés. A polányi Kinder Nicolette ajándékként szavalta el a közönségnek Petőfi Sándor A székelyek című költeményét, áldást mondott, igét hirdetett t. Makkai Péter református lelkipásztor. Régi dalokkal-nótákkal lépett fel a nyugdíjasok Őszirózsa dalköre, a helybeli Régeni Áron Dalárda, a falu óvodásai és a Gelei József-iskola, a vendégként érkezett mezőtúri Kossuth Lajos Gimnázium tanulóinak 24 fős csoportja. Hallhatták Márk Attila gitárművész, helybeli unitárius énekvezér megzenésített verseit, székely góbéparódiákat. Kiállított a helyi tájmúzeum, Pál Tünde népművész felnőtt tanulói (Nagy Irén, Kovács Ilona és Henter Lídia) bemutatták festett bútordarabjaikat. A vendéglátóipar kínálatán nem éreztük a pénzügyi válság béklyóit.