Mentés vagy tűzoltás Avasalján (Kinek a felelőssége a régészeti tereptisztítás?)

A történet a Sepsiszentgyörgy Előpatak felőli kijáratánál lévő motokrosszpálya átköltöztetésével kezdődött. Az új nyomvonalat a Sugás felé vezető út jobb oldalán kezdték kialakítani, a földmunkák pedig belecsúsztak az Avasalján fekvő közép-bronzkori település nyomait rejtő területbe. Amit annyira nem is rejteget, hiszen az avasalji feltárási szelvény felé tartó rövid sétánk során nejlonzacskónyi cserépmaradékot szedünk össze Méder Lóránt Lászlóval (képünkön), a Székely Nemzeti Múzeum régészével. „Roppant értékes cserépmaradványokat találtunk itt, s bár jóval korábban már László Ferenc és Székely Zoltán is kutatta ezt a területet, több mint húszdoboznyi cserepet gyűjtöttem össze és vittem be a múzeumba — mondja. — Eredetileg már a felszín alatt tíz centire jelentkeznek ezek a leletek, de mivel hajdanán szántották ezt a területet, a motokrosszpálya építése során pedig ledózerolták az egyik részét, rengeteg hever a felszínen apró darabokra törve."

A pusztítás első jeleire négy évvel ezelőtt figyeltek fel először a múzeum szakemberei, de igazán súlyosra tavaly fordult a helyzet. A terepmotorosok ugyanis éppen a lelőhely leggazdagabbnak tartott részén kezdtek kialakítani egy rajtzónát, a terepegyengetés pedig véglegesen megsemmisítette volna a lelőhelyet. A múzeum régészei akkor tűzoltásszerűen, kézi erővel, ügyszeretetből kezdtek neki a mentő jellegű feltárásnak. Közben ígéretet kaptak a tereprendezési munkálatok időleges leállítására — amit a motorosok be is tartottak —, és elindították a feltárást előkészítő megszokott procedúrát.

Az előterjesztés Méder szerint a visszafogott, de elengedhetetlen feltárási munkálatok menetrendjét és a várható költségeket tartalmazza. „Gyakorlatilag a több mint ötezer négyzetméteres terület minden négyzetcentimétere feltárási terület, de nem akarunk túlzásokba esni — mondja a régész. — A pályának csak a széle mar egy kis részen a régészeti szempontból fontos területbe, az azonban teljesen megsemmisülhet, ha elfogy a motorosok türelme, és újrakezdik a földmunkákat. Ezért lenne roppant sürgős megkezdeni a munkálatokat."

A múzeum szakemberei a műemlékvédelmi hivatallal együtt kezdték el lobbitevékenységüket — még tavaly nyáron. E partnerség eredménye a polgármesteri hivatalhoz beterjesztett munka- és finanszírozási terv, amelyre ez idáig semmilyen válasz nem érkezett. A munkálatok ötvenezer lejes összköltséget feltételeznek, amelybe a néhány kisméretű munkagép és negyvenfős emberállomány költsége is benne foglaltatik. Mé­der úgy tudja, hogy ez utóbbi tételek biztosítására személyes ígéretet kaptak a város polgármesterétől, Antal Árpádtól.

Sepsiszentgyörgy elöljárója viszont azt állítja, hogy érdemben csak idén februárban találkozott az üggyel. „Akkor beszéltem az ügyről Vargha Mihállyal, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójával, akinek kérésére találkozót hoztam össze Tompa Csabával, a motorosklub vezetőjével — mondta Antal Árpád. — Számomra ez volt az első és eddigi utolsó tárgyalási forduló ebben a kérdésben, ezért értetlenül is állok a dolog előtt. Ha egy elindított folyamatban a későbbiekben nem keresnek meg, az számomra azt üzeni, hogy a dolog rendben van." Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint csak akkor lehet munkagépek és emberi munkaerő — bár ez utóbbi biztosítását nem pártolja — bevetését tervezni, ha megkapja a munkálatok kezdetének konkrét időpontját.

A történetben némi zavart okoz, hogy a múzeum nem városi, hanem megyei önkormányzati alárendeltségű intézmény, így a finanszírozása is oda tartozik. Csakhogy a motoros célokra használatba adott terület városi tulajdon, a régészeti „tereptisztításnak" pedig minden befektetés költségvetésében elkülönített összegként kellene szerepelnie. Antal Árpád szerint a helyzet azért nem egyértelmű, mert erre a területre az általa vezetett intézmény nem adott ki építkezési engedélyt. Az állítással nem is lehet vitába szállni, tekintve, hogy a területet a korábbi városvezetés adta oda a motorosoknak. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy egyetlen érintett sem tudja-akarja felvállalni e munkálat költségeit. A polgármester egy ígéretet azonban megkockáztat: valahogyan biztosan megoldják a dolgot... Ez azonban messze nem tűnik elegendőnek a régészeti feltárási engedélyhez, amelyet többnyire csak aláírt finanszírozási szerződés bemutatása esetén bocsát ki a szakhatóság.

Méder Lóránt régész szerint néhány heti, megfelelő körülmények között végzett munkával elvégezhető a mentés. Mi több, hasznosítási ötlete is van: régészeti parkot létrehozni az Avasalján, ami gazdagítaná a város idegenforgalmi látványosságainak listáját.

A cserepek azonban egyelőre a lejtőt borítják, átlagos arra sétáló számára értéktelennek tűnő kődarabokként. A régmúlt egy pótolhatatlan darabjának sorsa ötvenezer lejen múlik...