A fekete bárány

Az elmúlt három és fél év ellenben nagyon rácáfolt erre a reményre. Továbbra is Európa legszegényebb, legkorruptabb, legelmaradottabb országa Románia, innen menekül a legtöbb ember a művelt Nyugatra, ez az ország adja a kontinens nagyvárosaiban koldulásból élők zömét, de a bűnözőkét is, mindenki tudja, hogy az igazságügy politikai irányítás alatt áll, az oktatás eddig megreformálhatatlannak tűnik, eredményei is ennek megfelelőek, a közegészségügy haldoklik, ezerszámra menekülnek az orvosok és középkáderek Angliába, Németországba vagy bárhová, ahol szakembernek s nem cselédnek tekintik a fehér köpenyeseket. Mennének a tanárok is, csak a nyelvtudás hiánya röghöz köti őket. Helyettük külföldön dolgozik a 18—45 év közötti szakmunkások több mint hatvan százaléka. Diplomások, érettségizettek ezrei takarítanak, mosogatnak, bejárónősködnek Délen, Nyugaton, ahol érik, s ahol egy kicsit jobban élhetnek, mint idehaza. Így marad lassan, de biztosan aktív munkaerő nélkül az ország, s haldoklik mind az államkassza, mind a nyugdíjpénztár, mind az egészségbiztosító.

És sajnos, nem értünk a lejtő aljára. Az IMF további zsugorodást jósol, nem is keveset 1,9—3 százalék közöttit, s bár ígérik, újabb megszorítások nem lesznek, sok jóra sem számíthatunk, némi javulást 2011 második felére gondolnak, de ez aligha válik egyhamar érzékelhetővé az életszínvonalban. És addig is nő még egy ideig a munkanélküliség — ezt maga Emil Boc is bevallja, igaz, ahogyan már tőle megszoktuk, a macskát azonnal át is dobja a szomszédba: azért történik mindez, mondja fapofával, mert az alkotmánybíróság nem szavazta meg a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését, s kénytelenek voltak öt százalékkal emelni az általános forgalmi adót. Jó kifogás az árvíz, ez utóbbi rovására fogják írni az őszi zöldség- és gabonaárrobbanást, s ismét csak a csatlakozás áldásaként a fűtési támogatás teljes megvonását.

Románia ma az unió sovány fekete báránya, szélre sodródott páriája. Nem lakosai, politikusai tették azzá.