Közlekedés a régi Sepsiszentgyörgyön

Már 1857-ben találunk utalást a szekérforgalom szabályozására: „…kihirdetni rendeli a cs. kir. tanács három egymás utáni vasárnapon a templom előtti népnek, hogy a szekérrel járók mindig az útnak bal felén tartsanak, hogy így az egymásnak ütközést kikerülhessék".

A Brassó—Sepsiszentgyörgy—Kézdivásárhely és a Sepsiszentgyörgy—Csíkszereda vasútvonalak 1891-beli, illetve 1897-beli megépítéséig a város és a fürdőhelyek közötti utasforgalmat főként lóvontatású társaskocsikkal bonyolították le vállalkozók, a kevésbé tehetősek pedig szekérrel tették meg a nem egy esetben több tíz kilométert is kitevő távot. A közutak, utcák karbantartása a megye és a helyi tanácsok figyelmének középpontjában állt, mégis ezek minősége állandó célpontja volt a lakosság és a sajtó nem egy alkalommal ironikus felhangú támadásának. Az alábbiakban néhány jellemző korabeli feljegyzéssel szórakoztatjuk az olvasót.

„Apadóban a fürdők közönsége. Tusnádról tömegesen szállítják a kocsik a vendégeket városunkon keresztül Brassó felé. A hármas fogatok zajjal csöngetnek végig az utcákon, a csángó kocsis fenyőfagallyak között imponál a bakon, harsányan nógatva jól táplált lovait a futásra… Hátul ülnek az uraságok és egy raj gyermek, akiket a járműben tartani fáradságba kerül, untalan kievickélni készülnek onnan." (Székely Nemzet, 1880, 67. sz.)

A 19. század első éveiben vidékünkön is megjelenik a gépkocsi, mely zajkeltése és „szokatlan" sebessége miatt néha még riadalmat, méltatlankodást is keltett mind a lakosság, mind a szekerekkel, bérkocsikkal közlekedők körében.

„…Kisvároson eseményszámba megy a motorkocsi, aminek hírét csak újságban hallja az ember. Tehát semmi csodálkozni való nincs azon, hogy amikor Brassóból a kirándulók automobilja Sepsiszentgyörgyön végigrohant nagy sípolások között, a vasárnapi publikum összecsődült és úgy álmélkodott az ördögmasinán, amely lovak nélkül villámsebesen szelte át a várost. Egy-két biciklis úrfi utánairamodott az automobilnak, de csak lemaradtak, nem bírták a versenyt." (Székely Nemzet, 1901, 101. sz.)

1907-ben a következő tudósítást olvassuk: „Az Olt és a Csíki utca sarkán vasárnap este fél nyolckor nagy riadalmat keltett egy automobil, melynek pöfékelő zajától majdnem elragadt két ló kocsival együtt. Az automobil a Csíki utca felé igyekezett nagy zajjal és meg nem engedhető gyorsasággal. Vele szembe jött Nagy Hubert, illyefalvi polgármester kocsija. A lovak egymásnak rohantak és elestek. A kocsiban ülők sikoltoztak, csődület, komoly baj nincs. A tömeg igen fenyegető magatartást tanúsított az automobilistákkal szemben, sőt, az automobil egyik ablakát be is törték. Csodálatos képpen két rendőr is megjelent a nagy zajra, s ezek menten faggatásra vették az automobilistákat. Ezek azonban nem sokat törődtek a hatóság embereinek kíváncsiskodásával, hanem látva, hogy komolyabb baj nem történt, beültek a gépkocsiba s a rendőröket és a tömeget faképnél hagyva a Csíki utcán át elszáguldottak."

1907-ben a városi tanács javasolja, hogy a MÁV az utas- és postaszállítást autókkal bonyolítsa le Sepsiszentgyörgy és Földvár között, miáltal a menetidő felére csökkenne. (Abban az időben a Kolozsvár felé vagy felől utazók Brassó helyett gyakran Földvárt választották az átszállás helyéül. Ezért is szorgalmazta Háromszék lakossága már a 19. században is a Sepsiszentgyörgy—Előpatak—Földvár vasútvonal megépítését, melynek engedélyezése a brassói kereskedők tiltakozása miatt bukott meg.) 1912-ben Müller Ferenc személyszállító vállalata tizenkét személyes társas kocsival szállít vásár- és ünnepnapokon a Városi Nagyszállótól Sepsiszentgyörgy és Előpatak között vonatok érkezéséhez és indulásához. 1919-ben a nyári fürdőszezonban a bérkocsik mellett autójáratok is besegítenek az utasszállításba.

A városi tömegszállítás kezdetei a húszas évekre nyúlnak vissza, amikor egy Márkos nevű vállalkozó beindítja az első, a központ és a vasútállomás közötti, az érkező vonatokhoz alkalmazkodó rendszeres járatot. A helyi Haladás című hetilapból 1929 áprilisában arról szerzünk tudomást, hogy a városi utasszállítást végző autóbusz tulajdonosai, Albu és Abrudan kolozsvári lakosok nemcsak újabb járatokkal szándékoznak javítani a helyi közlekedést, de rendszeres járatot is szándékukban áll indítani Sugásfürdőre, Előpatakra, sőt, Brassóba is. Egy 1930-ban készült fénykép jobb oldalán a Bikfalvi sarkon egy autóbusz látható, melynek megállóhelyére is következtethetünk. Szemben, az úttest túloldalán az akkortájt létesített benzintöltő állomás mellett két taxit láthatunk. A harmincas években Kiss Géza vásárolt autóbuszt, és járatot indított a központ és a vasútállomás között. Autóbuszát az 1940-ben kivonuló román csapatok elvették, s ezután Klimovszki Péter lett az utasszállító. A háború után, 1946-ban Kiss Géza darabokból házilag barkácsolt autóbuszával indul meg ismét a rendszeres járat. A karosszériát Csíkszeredából hozta, motorját egy itthagyott német harckocsiból szerelték át, kerekei tömörgumiból készültek. Ezt az autóbuszt látjuk akkori sofőrjével, Andorkó Andorral megállóhelyén, ahol ma is taxiállomás van.