Valutaalapon innen és túl

Akkor igen szigorúan lépett fel Jeffrey Franks és csapata, nem volt hajlandó további ígérgetésekkel beérni, bejelentették, vagy megteszi a kormány a kemény lépéseket, vagy veszik a kalapjukat, és távoznak. S oda a hitel további részletei, a következő kölcsön reménye. Pedig nagy szükség volt a pénzre, igen mélyen tátongó lyukakat kell betömni, a fizetések, nyugdíjak folyósítása függött, függ egy-egy újabb milliárd eurós tételtől, s a valutaárfolyam kordában tartása, hisz már a hitel elmaradásának lehetőségétől is elkezdett száguldozni az euró.

Rossz tanulóként húzta be hát nyakát a kormány az IMF május eleji ultimátumára, és gondterhelt szülőként állt ki Traian Băsescu bejelenteni, nehéz idők várnak az állami alkalmazottakra, nyugdíjasokra, nem kedvenc fiacskáját dorgálta meg az el nem végzett házi feladatért, hanem előző diákokat okolt. Akkor sem az első, sem a második döbbenet után senki nem kérdőjelezte meg nyíltan az IMF-szerződés, -kölcsön fontosságát. A politikusok egymásra mutogattak, mindenki a másik portáján kereste a vétkest, politikai tőkét igyekezett magának, pártjának kovácsolni. Az IMF pedig diadalittasan távozott, és várta, hogy a bukaresti kormány eleget tegyen elvárásainak. Azon az áron is, hogy újabb rend bőrt nyúz le polgárairól.

Időközben azonban Magyarországon csődöt mondtak a valutaalap tárgyalásai, az Orbán-kormány nem volt hajlandó alárendelni magát s országát a nemzetközi pénzügyi guruk elvárásainak. Kiderült, bizony van élet a valutaalapon túl is, s az is, hogy eddig egyetlen országot sem igazán sikerült kihúzniuk a válságból, mi több, Argentínát még mélyebb recesszióba taszították vaskalapos, egyesek szerint realitásoktól elszakadt, aktakukac, könyvelői elvárásaikkal. Magyarország példáján felbuzdulva Romániában is feléledtek az IMF-ellenes hangok, többen kezdték követelni az együttműködés átgondolását.

A valutaalap küldöttsége pedig ezúttal nem csapott az asztalra, de többnyire elégedetten, reménnyel telten nyilatkoztak, s minden jel szerint szeptemberben átutalják a következő részletet. Ma távozik a küldöttség, de marad az elszegényedett lakosság, az alig lélegző gazdaság, a megszorítások ellenére is növekvő kiadások, a kormány tehetetlen kapkodása. Marad a nyomorból kivánszorogni nem tudó Románia.