Klára Imre berecki kopjafája

A múltkor mondta Barna, hogy nagyapja, a hősi halott Klára Imre emlékére kopjafát állítanak a berecki temetőben a szintén Bereckben lakó Kovács Vilmos unokatestvérével közösen. E nemes gondolat testet öltött a Bodó Csaba berecki fafaragó népművész szemet gyönyörködtető munkájában. „Méltóan képviseli nagyapánk önfeláldozását a magyar haza érdekében. Budapesti lakosként sem rejtem véka alá a nagyapám szívet-lelket lázba hozó cselekedetét, főleg, amikor olyan gyakran találkozom ázsiai arcokkal Budapest belvárosában" — mondja, s kér, ha arra járok, nézném meg, Bodó Csaba milyen emlékkopját remekelt.

Klára Barna, szokása ellenére, nem várta meg a következő garázs előtti találkozót, hanem az élmény hatása alatt érzelmes levelet küldött számomra villámpostán:

„A hősi halott nagytatám Uzsoknál esett el, és Munkácson temették el egy tömegsírba, minden kegyeleti jel nélkül. Illőnek tartottam, hogy felesége hantjai mellett emeljünk egy kopjafát számára is, hisz nyolc hadiárvát hagyott a feleségére, aki mind a nyolcat tisztességesen felnevelte. (...)"

A levél következő mondatának átmásolása közben kezem megtorpan, mert olyan szöveg következik az egyik unokatestvér kapcsán, ami a garázs előtti beszélgetésekbe még belefér, de a lapba kevésbé, bár a plasztikus „szégyenkormány" megnevezés erősen birizgálja a képzeletemet, hogy ezt a kifejezést meg kellene jegyezni.

„ ...hősi harcot vívott nagymamám is a megélhetés mindennapjaiért — szaladnak tovább a betűk a számítógép képernyőjén — a nyolc hadiárva érdekében. Áldja meg a Magyarok Istene nyugvó poraikat Bereckben és Munkácson egyaránt".

A kopjafa felirata: KLÁRA IMRE (1875—1914) ÉLETÉT ÁLDOZTA A MAGYAR HAZÁÉRT.