Törvénytisztelet vagy szolgalelkűség?

Most viszont az angyalvárás illúziója is szertefoszlott. A korábban vélhetően a termelékenység és hatékonyság mutatói szerint kialakított állománytervet felülírta a takarékosság minden pozitív üzenetet nélkülöző parancsszava. Hogy miként lesz ebből minőségi teljesítmény, arról ma már senki nem beszél a mezőgazdasági igazgatóságtól az árkosi tanulmányi központig terjedő prérin. Begyűrték a kilógó darabokat, mint hájhurkákat a jótékonyan bő ingblúzba.

Hogy esetenként már régóta indokolt volt az állományésszerűsítés, külön értekezés témája lehetne, az éles helyzetekben tett szolgálatok megfelelő tisztségekkel való honorálása nem csak nálunk régóta ismert és alkalmazott gyakorlat. Ebben a pillanatban viszont sokkal inkább figyelemre méltó az a buzgóság, amellyel a megyei önkormányzat kereste és meg is találta az utasítások feltétlen végrehajtásának módját. Mert a törvény, az törvény, még ha kormányrendelet köntösében osztogatja is utasításait.

A jelek szerint Háromszéken senkinek nem ütött szeget a fejében, hogy talán érdemes a rendelkezések törvényességi tartalma mögé nézni, ahogy tette országszerte több politikai, szakszervezeti, érdek-képviseleti szerv. Akiben pislákol az önálló gondolkodás és döntés iránti igény, nagyobb biztonsággal közlekedik a törvénytisztelet és a szervilizmus közötti keskeny mezsgyén. A kormánytagság által gúzsba kötve táncoló azonban elnyomja az öntudatos megnyilvánulásnak a gondolatát is, hiszen egyelőre rengeteg veszítenivalója van. Megkérdőjelezhető lelkiismerettel nyeli le, hogy saját intézményeinek működőképességét terepismeret nélküli bukaresti aparatcsikok veszélyeztessék. Autonómiaigénye megreked a szólamok szintjén, a konfrontálódás idejét pedig még mindig nem tartja elérkezettnek. Azzal az álnokul nyitva hagyott kiskapuval, hogy ha alkotmányellenesnek bizonyul a csonkítási utasítás, akkor elsők között lesz, aki majd igazságot szolgáltat az útszélre szorítottaknak.

A forró gesztenye kikaparásához keressen más megfelelő védőfelszerelést.