Kitől elvesznek, kinek adnak

Hogy ez utóbbi a tömeges nyugállományba vonulás árát és az egyre növekvő munkanélküli-segélyt jelenti, arról nem szól a fáma, mint hogy azt sem kötik a köznép orrára, hogy a 25 százalékos fizetéscsökkentés és az elbocsátások nyomán jelentősen visszaesett a társadalombiztosítási alapok bevétele. Most valóban gondban van mind a nyugdíjpénztár, mind a munkanélküli-segélyeket folyósító hivatal. Igaz, a nagy bajban sem jutottak sokra a kinnlevőségek behajtása tekintetében, a vállalatok adóssága egyre nő, s ennek következtében a társadalombiztosítási alapok hiánya is. Gondban van a kormány az állami tartozások törlesztésének tekintetében is, a költségvetés-kiigazításban több mint másfél milliárd eurót szánnak e célra abban a reményben, ha pénzhez jutnak a vállalkozások, valamelyest nekilendül a gazdaság. És végre úgy 46 millió eurót különítenek el az európai projektek társfinanszírozására is, ami ugyancsak sürgető, hisz még az IMF is azt veti a kormány szemére: semmit sem tesz annak érdekében, hogy a Brüsszelben készenlétben álló, harmincmilliárd eurónyi alapokat a román gazdaság feljavítására fordítsa.

Ki jól, ki rosszul jár e kiigazítással. Pénzt vesznek el a tanügyminisztériumtól, a belügyminisztériumtól, a honvédelmi tárcától, az igazságügytől, mit ád Isten, a turisztikai minisztériumtól, a mezőgazdaságtól, a közlekedésügytől, a legfőbb ügyészségtől. Sajnos, mindez a nemzeti termék 0,2 százalékának megfelelő összeggel csökkenti a beruházásokat, ami a gazdaság lehetséges megélénkülésének útját vágja el.

De pénzt adnak az egészségügyben felhalmozódott adósságok kiegyenlítésére, a nyugdíjpénztárnak, a társadalmi segélyalapnak, hogy kifizethesse a rokkantaknak, árváknak, háborús özvegyeknek járó támogatásokat, a családi pótlékot és a gyermekpénzeket, és 1,1 milliárd lejjel kell kipótolniuk a munkanélkülisegély-alapot is. Juttatnak némi pénzt a környezetvédelmi, gazdasági, kulturális minisztériumnak, a távközlésnek és az akadémiának.

Közben beindult a torz kormánypropaganda. Emil Bocék közleményben tudatták az országgal: a pedagógusbérekből levágott 25 százalékot a nyugdíjak kifizetésére kénytelenek fordítani. Nem másért, csak hogy tudja az a pedagógus: öreg szülei, nagyszülei miatt jutott éhkoppra.