Természeti csapások 1821-ben

A mezőgazdasági termékek ára megháromszorozódott, a lakosság nagy része éhezett, és sokan elvándoroltak Moldvába, Havasalföldre vagy a Bánságba. Miklósvárszéket sem kerülte el a gyakori esőzés, a királybírót így tájékoztatják a kialakult helyzetről:

,,Bölcsen méltóztatott általlátni a Méltóságos Királybíró Úr, hogy az őszgabonát a hosszas esőzés a szemzésben nagyon meggátolta, a haricska pedig szem nélkül és nőtelen maradt. A törökbúzának kapálása a lágyság miatt igen későn esett meg: most volna az az időszak a mostani időjárás szerint, hogy a törökbúzák készülhetnének, hogy tökéletességre mehessenek, de arra nézve még idő kívántatik az érlelésre. Bölönbe némelyek már azt kezdték vitatni, hogy tetemes kárára a közösségnek szedettessék le. Könyörgök egész alázatossággal a Méltóságos Királybíró Úrnak, méltóztassék azt kieszközölni, s egyszersmind ki is hirdetni, hogy bár október tizedikéig vagy tizenötödikéig, ha a hideg törökbúzánkat meg nem sérti, ne szedettessék le. Várván kegyes válaszát a Méltóságos úrnak, Hévizi Deák István."

Deák István kérése jóváhagyatott, és a törökbúzát október 15. után kezdték leszedni. A lakosság túlélését a törökbúza biztosította, no de ebből is kevés jutott, főleg a szegényeknek. Mivel a koldulásból élő nyomorékok éhhalálra voltak ítélve, a miklósvárszéki alkirálybíró elrendeli, hogy minden faluban írják össze a koldusokat, próbáljanak segíteni rajtuk. Kerülő levélben értesíti a falvak comissáriusait: ,,Minden helyiségbéli comissáriusoknak ezennel szorosan kötelességükké tétetik, hogy a falujukban tartózkodó, koldulással élő személyeknek nevit és félszegségüket, és azt, hogy mióta vannak a faluban, nekem 8 napok alatt beküldeni. Dániel Elek, Vargyas, 1821."

Szárazajtáról a következőket írja a comissárius:

,,Jelentem alázatosan a királybíró Úrnak, hogy itten, Száraz Ajtán találtatnak két koldusok, úgymint Ilyés Bokor, aki is régtől fogva hogy mind a két szemével megvilágtalanodott. Bod Anna, aki is születésétől fogva nyomorék, csúszó s mászó. A faluból soha ki nem megyen, s nem is arra való. Sz. Ajta, Kósa Dániel."

Természeti csapások sújtották Háromszéket 1822-ben és 1823-ban is, amikor a lakosság nagy része az éhhalál ellen küzdött.