Második világháború utáni tömegsír Csehországban

,,Az esetet emberölés gyanújával tavaly szeptember óta egy feljelentés alapján vizsgálják a cseh hatóságok" — mondta el Michal Laska nyomozó. A háború után az akkor Sicendorfnak nevezett kisvárosban lezajlott eseményeket Herma Kennel német írónő örökítette meg BergersDorf című könyvében. A könyv cseh fordításban is megjelent, s annak elolvasása után döntött úgy tavaly nyáron Miroslav Mares publicista, hogy feljelentést tesz a rendőrségen.

A feltárás hétfőn kezdődött. ,,Mintegy négyszer négy méteres területen csont- és ruhamaradványokat találtunk" — fejtette ki Laska. Szerinte egyelőre nem lehet megmondani, hogy hány ember maradványai fekszenek a sírban, illetve azok milyen sérüléseket szenvedtek. ,,Természetesen azon leszünk, hogy azonosíthassuk az áldozatokat. Ezt a DNS-vizsgálat tenné lehetővé, s az eredményt összehasonlítanák a Németországban élő hozzátartozók DNS-ével. A városban és környékén élő szudétanémeteket a Beneš-dekrétumok alapján ugyanis szintén kitelepítették a korabeli Csehszlovákiából.

Herma Kennel könyvében azt írja, hogy a gyilkosságokra 1945. május 12—19. között került sor. Egyik este a helyi kocsmában a háború befejezését ünnepelték, s az italozók közül került ki az a néhány személy, aki a gyilkosságot elkövette. Az illetők — ásókkal, csákányokkal, lapátokkal felszerelkezve — először a helyi tűzoltóság épületéhez mentek, ahol bezárva tartották a kitelepítésre váró helyi és környékbeli szudétanémeteket. A németek egy csoportját — állítólag mintegy tizenöt személyt — a település szélére vezették, ahol sírásásra kényszerítették őket. Amikor elkészültek, a németeket agyonverték, illetve lelőtték őket, majd a gödörbe temették az áldozatokat.

Laska szerint az eseményeknek már csak egy valószínű szemtanúja van, de az idős férfi azt állítja, nem emlékszik semmire. Dobronín mai lakosai kortól függetlenül nem szívesen beszélnek a múlt ezen szakaszáról. A település krónikájában, illetve levéltárában a tragédiának nincs nyoma. Az eseményről írásbeli információkat csak a kitelepített szudétanémetek szolgáltattak a hatóságoknak.

A II. világháború után a szudétanémeteket és a magyarokat háborús bűnösöknek nyilvánították Csehszlovákiában, megfosztották őket állampolgárságuktól, elvették vagyonukat. Mintegy 2,5 millió németet telepítettek ki az országból. A szlovákiai magyarokat belső széttelepítésekkel, kényszermunkával, úgynevezett reszlovakizációval és a magyar—szlovák lakosságcsere kikényszerítésével próbálták megtörni.