Kutatói erőforrások térképe

Az már csak a jövő titka, hogy döntéshozók, e törésvonalakkal szabdalt régió felemelkedésében érdekeltek miképpen sáfárkodnak a három szerkesztő ― Bakk Miklós, Kovács József-Szilamér és Sylvester Zoltán ― figyelemre méltó könyvével, illetve a mögötte sejlő energiákkal. Huszonnégy olyan, a társadalom- és természettudományok, illetve a mérnöki szférában tevékenykedő szerző ― doktori dolgozataikat európai vagy amerikai egyetemeken védték meg ― disszertációi tanulmányozhatóak, akiket a szakmához való ragaszkodás esetenként igen messzire sodort.

Soroljuk a társadalomtudományok terén ― ez a megközelítés nagyon tág, hiszen közöttük lelkészek, közgazdászok is szerepelnek ― publikáló tizenöt szerzőt: Bakk Miklós, Bodó Barna, Borcsa János, Flóra Gábor, Kerekes László, Kolumbán Vilmos József, Kovács Gergely, Márton Albert, Nagy Attila, Pál Judit, Pozsony Ferenc, Salat-Zakariás Erzsébet, Székely Zsolt, Tóth Zsombor, Zsigmond Győző. A természet- és mérnöki tudományok fejezetében kilenc szakmunka olvasható Ambrus Zoltán, Balázsi Gábor, Bende Attila, Csiki Zoltán, Jancsó Árpád, Kovács József-Szilamér, Sylvester Zoltán, Szőcs Géza és Urák István tollából. Előbbiek között egyaránt vannak Erdélyben vagy Bukarestben dolgozók — köztük olyan is, aki évekig eldugott erdővidéki iskolában tanított —, de a külföldön élők sorában van, aki a Vatikán, avagy egy-egy amerikai nagyváros kutatóintézetének szakértője.

A szerkesztők ajánlása szerint ,,a Háromszéki kutatók doktori disszertációi kötetsorozat a háromszéki kötődésű kutatók, egyetemi tanárok, egyházi személyiségek kiemelkedő szakmai teljesítményét hivatott megismertetni a székelyföldi és az egyetemes magyar közösséggel. Kortárs kutatói erőforrásaink térképét szerkesztjük, egyelőre a teljesség igénye nélkül."

A könyvpiacon is újdonságszámba menő munka ötletgazdája, amolyan mindenese Kovács József-Szilamér, pillanatnyilag Medgyesen élő, ott dolgozó geológus, aki szerint a kiadvány egy nagyszabású elképzelés első, kezdeti lépése, egy tégla az egyelőre nem létező székelyföldi egyetem falában. Vélhetően nem lenne hasztalan arra ösztönözni a vállalkozó szellemű, anyanyelven fogalmazni tudókat, írjanak saját tudományos és kutatási szakterületükről, annak jelentőségéről, közérthetően, érdekesen, megcélozva egy minél szélesebb olvasói réteget. Középiskolások, egyetemisták, tanárok talán díjaznák az újabb cikkeket, azokat egy piacosabb kötetben ki lehetne adni. És mivel népesebb az amúgy is divatosabbnak számító társadalomtudományok művelőinek tábora, máris két izgalmas témát javasolhatunk a lépéshátrányban lévő természettudósok palettájáról: Csíki Zoltán dinoszauruszokkal kapcsolatos kutatásai, illetve Sylvester Zoltán kőolajhoz passzítható témaköre a nagyközönség által is jól emészthető, tudományos csemegének számítana. Várjuk tehát a folytatást!