Kőrösi Csoma Sándor diófái (Határhelyzetek)

A vendégek természetesnek tartják, hogy a diófanézés ne maradjon ki a csomakőrösi programból, hisz olyan kevés élő emlék kötődik még Kőrösi Csoma Sándorhoz, hogy ha az éppen két hatalmas diófa képében áll elibénk, akkor annak nemcsak minden ága, hanem minden levele is kegyeleti érték.

Magam nem tartozom sem azok közé, akik minden áron meg akarnak menteni minden öreg fát — bár hajlok erre —, de azt sem tudnám elfogadni, ha értelmetlenül csonkolnának, hisz a védett emlékfák esetében különösen fontos, hogy azokat lehetőleg semmi bántódás ne érje.

Befordulunk hát a csomakőrösi, sikátorszerűen keskeny Mókuska utcába. Már a főutcáról látszik, hogy a környék kertjeiben a hatalmas fák — többnyire diófák — koronazárásos együttest alkotnak, viharok idején egymást védik. Nálunk a hatalmas széldöntéses erdőkárok többnyire azért alakulnak ki, mert a viharos szél a szomszédos parcella fáinak letarolása miatt frontális ütközésbe kerül a védtelen szálfaerdővel. A régi rendtartó székelyek az erdőparcellák szélét törpe, bokros, szélfogó fákból alkotott sávokkal védték. Néhol, ezt kiegészítve még földhányásból alkotott sánccal is.

Nem vagyok szakember, de bizonyos sem vagyok abban, hogy a látványkáron túl milyen következményekkel járna a hatalmas koronaágak visszametszése.

Talán elfogadhatóbb lenne, ha a fákat a korhadt ágaktól tisztítanák meg, és nem bántanák a gyönyörű koronát. Természetesen ezt csak felelős szakemberek dönthetik el.

A csomakőrösi porondos hordaléktalaj a diófának igen kedvező. Ezért is szaporodik itt spontán módon is. Az ilyen patakkiöntéses helyen nőtt fák rendszerint egészségesek, és matuzsálemi kort érnek meg. Ezek a fák, én úgy látom, makkegészségesek. Ereklyefák, kötődésük Csoma Sándorhoz egyben turisztikai vonzerőt sugároz. A megcsonkolt fák képzettársításos alapon az emlékek csonkolását is előhívnák.

Ha lehet, ezt kerüljük el.