Hosszú magyar ősz (Magasles)

Beszéltek a Kossuth-téri tüntetők bizonyos Y tervről is, melynek az lett volna a lényege, ha jól értettük, hogy megbénítja a minisztériumok és közvetve a kormány munkáját, megakadályozva, hogy a köztisztviselők bemehessenek vagy kijöhessenek hivatalukból. Erről a tervről kiderült, igazi, magyaros illúzió, kuruc ábránd, s inkább szeptemberi tréfa, mint komolyan veendő stratégia. Ugyanakkor az ellenzék vezére, Orbán Viktor — újra hangoztatva, hogy a kormánynak kitelt az ideje, elveszítette becsületét — az alkotmányos megoldások lehetőségét hangsúlyozta, mindenekelőtt a népszavazást, melynek során a lakosság szabadon nyilváníthat véleményt a kormány szerinte s nagyon sok gazdasági szakértő, közgazdász szerint is zátonyra futott reformpolitikájáról. Egyelőre gyűjtik az aláírásokat, kérdéses, hogy mikorra írják ki egyáltalán a népszavazást, melytől a szocialisták, Orbán plasztikus megfogalmazása szerint, úgy félnek, mint az ördög a tömjénfüsttől. Az persze megjósolhatatlan, hogy mi lesz október 23-án, hogy megismétlődnek-e a tavaly őszi zavargások?! A rendőrség idejekorán felkészült, új vízágyúkat, paprika- és könnygázt szerzett be. Az igazi probléma azonban egyre inkább elméleti síkra terelődik, ahol két markáns vélemény feszül egymásnak: szigorítani kellene-e jogszabályokkal a gyülekezési jogot és a szólásszabadságot az új magyar demokrácia talán legfontosabb vívmányait, s kell-e törvényt hozni a gyűlöletbeszéd ellen? Kétségtelen, hogy a hangnem — és nem csak az utcán, de főként ott! — igen eldurvult, de önmagában ez még nem igényelne törvénymódosítást. Sokkal aggályosabb viszont a szélsőjobboldali, szélsőséges csoportok előretörése. A Magyar Gárda megalakulása alaposan felkorbácsolta az indulatokat, de a gárdán kívül — melynek tevékenységét amúgy is árgus szemmel figyelik az arra illetékesek, s a legkisebb törvényellenes kilengés esetén, azonnal betilthatják az eddig is elképesztő indulatokat felkorbácsoló szervezetet — még számtalan szélsőséges csoport létezik.