Bűn és felelősség (Jegyzet)

Tény ugyanis: mennek, menekülnek az orvosok, asszisztensek az országból, ráadásul hónapok óta nem pótolhatják a hiányzó személyzetet, mert a törvény tiltja. Pedig még mindig szép számban akadnak, akik be szeretnének kerülni a rendszerbe. Hogy jók-e, s van-e kellő tapasztalatuk, látatlanban aligha lehet megállapítani, de kétségtelenül enyhíthetnék némiképp a már-már tragikussá váló szakemberhiányt.

Ezért robbant bombaként a híre annak az ostoba dacnak, mellyel a kormány, illetve a miniszterelnök és a pénzügyminiszter a hétfői koalíciós tárgyalásokon kerek perec visszautasította az egészségügyi miniszter, tehát az RMDSZ ilyen irányú javaslatát, és egy kalap alatt elvetette azt is, hogy az egységes bértáblán valamelyest emeljék a medicinában dolgozók fizetését. Tehát a Boc-kormány továbbra is egészségünkön szándékszik takarékoskodni, és számtalan kórházi tragédia után — melyek közül a koraszülöttek tűzhalálát okozó baleset világviszonylatban is párját ritkítja — sem tanult semmit, szemmel láthatóan a demokrata liberálisok ezek után sem hajlandóak elismerni, hogy esztelen egészségpolitikájukkal, ember-, beteg- és orvosellenes intézkedéseikkel egyre mélyebbre süllyesztik az amúgy is ezer sebből vérző egészségügyet.

Különben az ügyészség hétfőn rács mögé dugta azt az asszisztensnőt, aki tizenkét és fél percre magukra hagyta a koraszülötteket, s kilátásba helyezték, hogy a villanyszereléssel megbízott cég is meglakol a kontár munkáért. Helyes. Csak az a gond, hogy az igazi felelősök, akik az anyagi és erkölcsi csőd szélére sodorták a rendszert, köszönik, jól vannak, és folytathatják áldásos tevékenységüket.