Cigány útelágazások, keresztutak (Határhelyzetek)

Egy évvel ezelőtt még az olaszországi cigánybotrányok borzolták az európai kedélyeket. Olaszországból csupán Romá­niába mintegy tízezer cigányt küldtek haza. Az olaszhoni üldözések elől a cigányság egy része Franciaországba vándorolt. Ott előbb 2005-ben tört ki a botrány. A grenoble-i zavargásokban a cigányok kocsikat gyújtottak fel, kirakatokat törtek be, üzleteket fosztottak ki azok után, hogy a francia rendőrök lelőttek egy 27 éves roma férfit, akiről azt feltételezték, hogy kirabolt egy kaszinót. Idén a közép-franciaországi Saint Aignan-ban törtek ki zavargások. A maszkot viselő támadók egy rendőrségi székházat akartak elfoglalni, ezek is autókat gyújtottak fel haragjukban, miután a rendőrök itt is agyonlőttek egy cigány férfit, aki állítólag megtámadta őket. Nicolas Sarkozy e súlyos incidens után hirdette meg a ,,bűnözés elleni háborút", amely elsősorban a Romániából és Bulgáriából beáramlott cigányságot sújtja.

A kilátásba helyezett intézkedéssor a cigány- és más jogvédő szervezetek körében tiltakozást váltott ki. Ezzel szemben az Európai Bizottság Franciaország belügyének tekinti a rendteremtést, a cigány kolóniák felszámolását és a cigány bűnözők hazatoloncolását. Adrian Severin EP-képviselő szerint a cigányügy nem Románia és Bulgária belügye, hanem európai gond, az Európai Közösségnek kell megoldást keresnie a cigányintegráció rendezésére. A legtöbb cigányvédő ,,eltekint" tőlük, vagy elhallgatja a mindenfelé súlyosbodó cigányügyeket, sőt, román lapokban olvashattunk olyan kommentárt is, hogy a magyar apja révén maga is bevándorló Nicolas Sarkozy s a görögországi zsidó származású anyja is kisebbségi, jelezvén, hogy a cigányüldözés ,,nem áll jól" az államelnöknek.

A franciaországi cigányháború máris oda fajult, hogy Pierre Lellouche európai ügyekért felelős államtitkár kijelentése szerint Franciaország megakadályozhatja Romániának a schengeni övezetbe való belépését, mert az ország a romaintegrációra kapott hatalmas összegek ellenére képtelen a cigányság társadalmi beilleszkedését hatékonyan kezelni. Romániában és Bulgáriában tizenegymillió roma él — fejtegette —, közülük kilencmillióan rendelkeznek európai útlevéllel. Románia 2007 és 2013 között húszmilliárd eurót kap a cigányintegrációra, ebből a francia állam ötmillió eurót fizet. Sajnos, a pénzt nem a roma integrációra fordítják" — szögezte le. Párizs környékén három év alatt 140 százalékkal nőtt a cigánybűnözés. A bűncselekményeket általában az illegális cigánytáborokban élő kiskorúak, az agresszív kéregetők, zsebmetszők és prostituáltak követik el. Csupán a Párizs melletti Seine-Saint Denisben 62 tábort állítottak fel az illegális bevándorlók. Franciaországban félmillió és egymillió-háromszázezer körülire saccolják a cigányok számát.

E tényekkel szemben többen magát a cigánybűnözés fogalmának használatát is kifogásolják, kirekesztést, rasszizmust látnak mögötte, sőt, Magyarországon sokan azt is vitatták, hogy emberi jogokat sért-e az, aki a szociális segély folyósításának ellentétezését közhasznú munkák elvégeztetésében látja. Ugyanott még néhány évvel ezelőtt balliberális ,,cigányvédők" a magyarországi rasszista üldözések elől ,,menekítették" Franciaorsázgba és Kanadába a cigánycsapatokat.

Romániában a statisztikák szerint 535 000 cigány él, Magda Matache, a Romani Criss Egyesület elnöke szerint létszámuk 1,5—2 millióra tehető. A cigányság nyolcvan százaléka a szegénységi küszöb alatt él, 26 százalékuk szociális segélyből, 14,4 százalékuk az államilag szavatolt, családtagonkénti százlejes minimáljövedelemből. A cigányok mindössze 9 százaléka szerez érettségi oklevelet, az írástudatlanok aránya 28 százalék.

Szűkebb pátriánkban — Háromszéken — a helyzet megítélésünk szerint az országos átlagnál jobb. Szá­mos településen a spontán cigányintegrációnak láthatóak a jelei: a cigánytelepeken kívüli építkezések, ház- és telekvásárlások, a külföldön szerzett pénz honi elköltése, a helyi lakossághoz való hasonulás, ami az öltözködést, étkezést, az iskoláztatást illeti. Ez a tendencia rendkívül fontos, hisz a demográfiai mutatók alakulását tekintve máris több településen nagyobb az iskoláskorú cigány gyermekek száma a magyar és román tanulókénál.

Háromszéken a legkényesebb kérdés a szomszédos Brassó megyéből Bölönbe és környékére beözönlő cigányság ügye, akik szerencsétlen páriákként lepik el immár Sepsiszentgyörgyöt is. A két megye vezetőségei közötti egyeztetések eddig nem sok sikerhez vezettek, ha csak az agresszív kéregetők és az utcai, útszéli árusok rendszabályozási kísérleteit nem tekintjük annak.

A cigánybeilleszkedés pozitív kísérleteit láthatjuk az őrkői cigánytelep szociális és pasztorációs tevékenységében, a kommandói nemzetközi cigánytánc-tábor pedig a cigány kultúra és elitképzés szép és eredményes példája.

Ezek a törekvések természetesen a nagyszámú hazai cigányság integrációs útjait és keresztútjait lényegében nem módosítják, de útmutatók lehetnek.