Fakszimile gyógyszer (Kármentő)

Mindezek tudatában és ennek ellenére az egészségügyi minisztérium gyógyszerpolitikája csupán a spórlásra irányul (tegyük hozzá, ésszerűtlen takarékosságról van szó, mert amit egyik oldalon nyer, azt a másikon elveszíti), nem a beteg gyógyulása a cél, amikor egyik napról a másikra hazai termékekkel kívánja helyettesíteni az eddig jól bevált külföldieket, s a lépés bizonyos betegségeknél végzetes is lehet. Arról van szó, hogy október elsejétől még a rákos betegek is a legolcsóbb hazai gyógyszert kaphatják ingyen — amit még az orvosok is alig ismernek —, a kemoterápia mellékhatásaként jelentkező rosszullét csillapítására például kezelésenként 7—8000 lejt kell a páciensnek fizetnie, ha nem akar beledögleni. Ugyanez érvényes többek között a leukémia, hepatitisz, Alzheimer-kór, epilepszia, vérszegénység, szervátültetés, AIDS, tébécé, diabétesz esetén, magyarán, ha a betegnek nincs havi több száz, esetenként több ezer (régi milliók, tízmilliók) leje gyógyszerre, esélye sincs a gyógyulásra.

Senki ne értse félre, nem arról van szó, hogy a hazai gyártmányú gyógyszerek mind rosszak lennének, de az említett betegségek gyógyítási terápiájának legnagyobb részét valóban a külföldi készítményekre alapozzák.

Gondoljuk el, mit jelent közel kétmillió beteg (ennyien szerepelnek említett egészségügyi programokban) kezelési sémájának átállítása, az új terápia kikísérletezése, amihez még azt is hozzá kell számítani, hogy az egész országban óriási az orvoshiány. Egy sor hazai gyógyszer esetében nincs kellő klinikai tapasztalat, és ha volna, akkor sincs akkora termelési kapacitás, mint amire szükség lenne.

Azt, hogy mindezen mit nyer az állam, nem látni előre, de az biztos, a felelőtlenség a súlyos betegeknek akár az életébe is kerülhet.