Az utca hangja

A többmilliós létszámú népesség igencsak vegyes, sok esetben egymást sem értik, így nehezen képzelhető el, hogy hirtelen sikerül felemelkedniük az elvárások szintjére. Pedig a kérdést nem szabad szőnyeg alá seperni, mindennap foglalkozni kellene vele, ellenkező esetben egyre rosszabbodik a helyzet, szaporodnak a konfliktusok.

ANTAL MAGDOLNA, Zágon. Három éve járom a kórházakat, és minden pénzt gyógyszerre költök kevés jövedelmemből, mert van egy család, idősebb és ifjabb D. S., valamint utóbbi felesége, aki semmiképp sem fér el tőlem. 2006-ban leütöttek a bicikliről, és úgy elvertek, hogy a bal vesém leszakadt, a lábam két helyen eltörött, majdnem ott haltam meg az úton. Csak azért, mert nem akarták kifizetni a nekik varrt ruhaneműt, háromszor vertek meg nő létemre. Hát ilyenek is történnek nálunk, bár vannak nagyon becsületes emberek is a faluban.

DÉZSI ZSUZSA, Sepsiszentgyörgy. Tisztelet és főleg sok-sok köszönet az elmúlt hétért mindazoknak, akik a Krisztus Király-templomban gyermekeinkkel játszottak, foglalkoztak, vezettek annyi türelemmel és szeretettel Jézus felé, hogy szülőként nem tudtam betelni csodálatra méltó tevékenységükkel. Nem szeretnék senkit kifelejteni a dicséretből, éppen ezért nem tartok névsorolvasást, de ezek a fiatalok, pedagógusok, akiknek az Úr nemcsak erőt és türelmet, hanem hozzáértést, szeretetet és mély hitet adott, gazdagabbá tették gyermekeink életét. Olyan jó volt látni, amint minden reggel újabb és újabb gyerek érkezett, iratkozott, és senkit nem utasítottak el, sőt, szeretettel fogadták.

SIPOSS B. SÁNDOR, Kézdivásárhely. A Szabó Jenő utcában lakom, és lakótársaimmal együtt nem értjük, hogy mire fizetünk zöldövezet-illetéket, ha a lépcsőházunk előtt így néz ki a sövény.