Erdővidéki köbölkutak

Fényképet is mutatott a múlt század elején faragott köbölkútról, mely valóban bravúros kőfaragói teljesítmény. Rajta az évszám, a magyar címer és a név kezdőbetűi is kiolvashatók, ezek egy része a százados használat során lekopott. Adatközlőm jelezte, hogy egy másik, épebb állapotban lévő köbölkútról is tud.

A hermányi kőnek nevezett, nagy szemcséjű vörös andezit viszonylag könnyen faragható, a bodvaji vashámor felé járó az útról is szemügyre veheti ezt a szabadtéri kőtárat. Kőből faragott, hatalmas itatóvályúk gyönyörű példányait magam is láttam többek között néhai kisbaconi Zsigmond László tanító udvarán. Homokkőből faragottat a csernátoni Haszmann Pál Tájmúzeumban is találunk.

A köbölkút megnevezéssel helység- és tájnevekben is találkozunk. Felvidéken Esztergomtól két mérföldnyire található a Szlovákiához csatolt magyar népességű Kö­bölkút (szlovákul: Gbelce) település. Nevét már a 13. századból adatolják. A népetimológia a kút nevét a ,,kőből való kútra" vezeti vissza, amely értelmesnek tűnően kedves, de nem igaz. A 13. században a -ból, -ből ragok még ki sem alakultak a magyar nyelvben. Erdélyben Érmelléken található Érkö­bölkút, az erdélyi Mezőségen Mezőköbölkút. Ismerünk Kö­bölkút tájneveket is.

Köböl szavunk az egész magyar nyelvterületen használatos. A véka eső, köböl sár mondásunk általában ismert. A sok veréb sok köböl búzát elhord már kevésbé. Azt már nem ismerjük, hogy Nyárban egy köböl esőnek egy véka a sárja, télben, ősszel, tavasszal egy véka esőnek egy köböl a sárja.

A köböl régi űrmérték, a szemes termény mérésére szolgáló köböl nagyjából 64 liter volt, azaz két véka. A köblös vagy egy köbölféle föld akkora területet jelölt, amelybe egy köböl vetőmag ,,ment bele". A régiek borűrmértékként is ismerték a szót, 12—42 liter bort is jelentett. A köböl szó a latin cubulus szó átvétele. De nem élnénk a Kárpát-medencében, ha a szavainkat is bekebelezők — vannak, akik a kebel szóból eredeztetik a köböl szót —, szóval, a szlovákok a szót lefordították anyanyelvükre, s amikor a köbölkúti magyar lakosság azért folyamodott a hatóságokhoz, hogy állítsák vissza a település magyar nevét, akkor kérésüket azzal utasították el a ,,tudós nyelvészek", hogy a magyarok vették át a gbelce szlovák szót, és így keletkezett a név. Nálunk Érköbölkút a Cubulcut nevet kapta, Mezőköbölkút a Fântâniţára hallgat.

Ezzel az írással az a célunk, hogy figyelmeztessünk: gazdáik nagyon vigyázzanak ezekre az alkotásokra — kőkutakra, kővályúkra, kőpadokra stb. A legszerencsésebb, ha a használati helyükön maradnak, mert rendszerint hozzátartoznak a velük egy időben született épített örökséghez. Ideális lenne az is, ha valahol, tágas szabadtéren biztonságos erdővidéki kőtárba kerülnének mindenki gyönyörűségére. A kőfaragás Rekordok Könyvébe kívánkozó remekei ezek, s megnevezéseik is nyelvi örökségünk fontos elemei.