Nagy világválságok: nincs új a nap alatt

A Die Zeit által vizsgált első globális krízist Marx Károly ,,beautiful"-nak tartotta — idézik a német újságírók a kommunizmus atyját: csődök, szegénység és munkanélküliség ragadta meg a kapitalista világot 1857 őszén. A krach akkor is az Egyesült Államokból indult ki, akárcsak 1929-ben és 2007—2008-ban. 1857-ben is bankokat zártak be, Nagy-Britanniában nagy kereskedőházak mentek tönkre. A válság hatása Chilében, Indiában és Indonéziában is érezhető volt. Ez volt az első alkalom, hogy az emberek ráéreztek: a kontinensek között szorosabb a kapcsolat, mint ahogy azt gondolták volna. A német kikötő- és kereskedővárosra, Hamburgra is lesújtott a krízis. A kereskedők raktáraiban 500 millió márka értékű áru — kávé és cukor, nyersanyagok és gabona — rekedt, sőt, a kereskedőházakat különösen súlyosan érintette a váltóforgalom összeomlása. Hiá­ba állítottak ki ugyanis ilyen papírt, nem tudták fizetni a járandóságokat, és ez csődhöz vezetett.

A válság a Die Zeit szerint az orosz szántóföldeken kezdődött: a krími háború után, 1856-ban megint megjelent az európai piacon az orosz gabona. Az amerikai farmerek viszont, akik a háború idején Európát ellátták terményeikkel, hirtelen eladatlan áruk tömkelegével néztek szembe. Az akkoriban értelmetlennek tűnő krími háborúban Oroszországra katonai vereséget mért saját területén Anglia és Franciaország — Törökország szövetségeseiként —, ezzel az oroszokat megakadályozták a törökök elleni fellépésben, és távol tartották a Földközi-tenger medencéjétől. Vagyis a háború hatása ma is érzékelhető: Törökország tartja azóta is a kezében a stratégiai jelentőségű tengerszorosokat, a Boszporuszt és a Dardanellá­kat a Fekete- és a Földközi-tenger között. Az angolszász tengeri hatalmak számára ez azóta is kulcsfontosságú terület.

Az eladatlan amerikai gabona levitte az árakat az USA-ban, miközben az Amerikába áramló pénzmennyiség is lecsökkent. A krízist voltaképpen egy bankcsődhöz kötik ekkoriban: 1857. augusztus 24-én csődöt jelentett az Ohio Life and Trust Company, amely kockázatos vasúti projektekhez kapcsolódó, kétes kötvényüzletekbe bonyolódott. Ezeken jórészt elspekulálta magát, és fizetésképtelenné vált. Mindez pillanatokon belül pánikot váltott ki, a hír futótűzként terjedt, és ebben egy technikai újdonságnak, a távírónak is nagy szerepe volt.

A tőzsdék hanyatlani kezdtek, Amerikában néhány nap alatt 1415 bank zárt be, New Yorkban a 33 közül 32 hitelintézet leállította a kifizetéseket. 1857. október 13-án húszezer polgár próbálta megostromolni a város bankjait. Ám hiába követelték pénzüket. A tőzsdeválságból hamarosan hitelválság, majd kereskedelmi krízis bontakozott ki: ez már Európát is elérte. Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt a válság: már az év végén, 1857-ben ismét hiteleztek az amerikai bankok, és az évtized végére ismét hatalmas növekedést produkált az USA gazdasága.

A hamburgi kereskedőket egy osztrák ezüstkölcsön mentette meg: a bizalmat egy hatalmas ezüstrúdszállítmány érkezése állította helyre Hansa városban. A hamburgi pályaudvarra befutó ,,ezüstvonat" mindenesetre szerencsésebb volt, mint a Kaliforniából aranyrudakkal útnak induló hajó, amely New Yorkba tartott: 1857-ben hiába várták az Atlanti-parton a Csendes-óceánról érkező hajót, szeptemberben egy hurrikánban elsüllyedt három tonna aranyával együtt.

Az 1850-es években valóban csak átmeneti volt a válság, ezt a magyar gazdaság is érezhette. 1850—60 között ugyanis hatalmas gazdasági fejlődés ment végbe Magyarországon. Ezen időszak alatt a kereskedő- és polgári rétegek megerősödtek, elsősorban a terménykereskedelem, a bányászat, a vasútépítés és a hitelintézetek alapítása révén. Ez a gazdasági elit képezte később, 1867-től az Osztrák—Magyar Monarchia egyik legbefolyásosabb rétegét. Csak a krími háború idején, 1853—56 között osztrák tőkések 14 cukorgyárat létesítettek Magyarországon. A szabadságharc után ugyanis megindult az osztrák (kvázi) tőkeexport Magyarországra. Azért kvá­zi exportról van szó, mert a tőkét valójában korlátozás nélkül hozhatták ide az osztrákok, akik például az 1848—49 után megtízszereződő magyarországi széntermelés 75—80 százalékát tartották kezükben. A magyar gazdasági fejlődést jelzi, hogy 1854-ben készült el a pesti gabonacsarnok, 1856-ban a Röck-gyárban elkészült az első hazai gőzgép, 1857-ben megalakult az Első Magyar Általános Biztosító Társaság is.

A New York-i Fourth National Bank ostroma 1873-ban

A Die Zeit a második globális válságot 1873-ra teszi, és ez kivételesen nem Amerikában, hanem Berlinben robbant ki. Ekkorra már — 1871 óta — Heinrich Quistorp harminc részvénytársaságot vitt a tőzsdére. A német bankár Berlin nyugati felében akart villaépí­tésekkel pénzt csinálni, ám a részvénykurzusok lezuhantak a berlini tőzsdén, és a bankár üzletének is vége lett. A Vereinsbank Quistorp&Co. lett az első német bank, amely csődbe ment az úgynevezett ,,Gründerkrise" idején. (Ez utalás a Gründerzeitra, a társaságalapítási lázra.) A bank 1873. október 15-én dobta be a törölközőt, és immár másodszor váltott ki a hír globális pánikot.

Budapesten, Bécsben és Philadelphiában, illetve Németország-szerte egyaránt zuhantak az árfolyamok. A börzekrach a Die Zeit szerint átlagosan 44 százalékos árfolyamesést jelentett ezeken a tőzsdéken. Az USA-ban hamarosan 18 000 cég ment tönkre. Elsősorban a vasútépítés fuccsolt be ekkoriban.

Az 1873-as végül a legsúlyosabb XIX. századi krízissé vált. Csaknem egy évtizeden át stagnált a gazdaság. Ez korszakhatárt jelentett: először fordult elő, hogy a recesszió nem az agrárszektorból indult ki, hanem az ipari túltermelés vezetett ide. Az új technikai eljárások a nyersvas és az acél előállítását forradalmasították, és így hamarosan túlkínálat uralkodott el a piacon. Ehhez járult még a tőzsdei spekuláció felerősödése, amit egyébként az indokolt, hogy a rendkívül költségigényes vasútépítéshez és a nehézipar fejlesztéséhez nagyarányú tőkebevonásra volt szükség.

A válság két gyorsan iparosodó, Angliát és Franciaországot ,,üldöző" államot sújtotta leginkább, az USA-t és Németországot. Amerikában vége szakadt az ottani polgárháború, Észak és Dél küzdelmének befejezése óta tartó konjunktúrának, fellendülésnek. Németországban is gyorsan vége lett az 1871 óta tartó ,,Gründerboom"-nak: a német—francia háborút győztesen befejező porosz vaskancellár, Bismarck hatalmas hadisarcot vetett ki Pá­rizsra, az ebből befolyó összegek két évig táplálták a berlini tőzsde emelkedő kurzusait. Két év alatt 2,5 milliárd márka ömlött be a német tőkepiacra, 928 új céget gründoltak, és ennek a rövid periódusnak vetett véget az 1873-as spekulációs lufi kipukkanása.

Ekkor kezdődtek a védővámokról a viták, amelyeket a német ipar követelt. Sztrájkok és zavargások veszélyeztették a társadalmi békét, nem véletlen, hogy a kor szülöttje a Bismarck-féle általános beteg-, baleset- és nyugdíjbiztosítási rendszer, ami a világon az elsők között próbálta ezt a társadalmi békét helyreállítani ilyen módszerekkel. Közben megindult a kivándorlás Amerikába Né­metországból, de az Osztrák—Magyar Monarchiából is hamarosan egyre nagyobb tömegek hagyták el az óhazát.

Németország és a Monarchia képe is megváltozott: a politikában ekkor erősödött fel az antiszemitizmus, sokan kerestek bűnbakot az elhúzódó válságra. Ekkor, 1879-ben, éppen, amikor már lecsillapodóban voltak a feszültségek, írja a történész Heinrich von Treitschke: ,,A zsidók a mi szerencsétlenségünk." Ezt a mondatát fél évszázaddal később a nemzetiszocialisták vették át.

Magyarországra kicsit másképp hatott a gazdasági válság — ahogyan azt a gazdaságtörténeti tankönyvek írják. Itt kezdetben még nem az ipari túltermelés okozta a problémát, hiszen még csak felfutóban volt, hanem a nemzetközi krízis ,,begyűrűző" hatásai. A bankrendszer került nehéz helyzetbe, a vasútépítés és az építkezések lassultak le vagy álltak le teljesen a második lépcsőben. Mindezek után a hazai vasgyárakban is felhalmozódtak eladatlan készletek, sőt, 1873—79 között a termelés is körülbelül negyedével esett vissza, ami már a vasútépítés lassulásával függött össze. A szénbányászat 15 százalékkal zsugorodott, és 1879-ig nem érte el a válság előtti színvonalat. Az építőiparban téglagyárak mentek tönkre, az élelmiszeriparban pedig a híres és nagyra növő malomipar fejlődése akadt meg. A válság hatására Magyarországon egymás után születettek az 1880-as és 90-es években az iparfejlesztési és ipartámogatási törvények, ennek ellenére az egész gazdaság lendülete hosszú évekre megtört.