Új arcok, régi gondok

Naivitás lenne azt hinni, hogy a Sebastian Vlădescut váltó pénzügyér például képes lesz vállalkozóbarát, gazdaságösztönző adó- és költségvetés-politikát kidolgozni, ha kezei meg vannak kötve, hiszen a Nemzetközi Valutaalappal aláírt hitel-megállapodásban rögzített célokat teljesíteni, a kiadásokat bármi áron csökkenteni kell. Ráadásul a kormányprogram is napról napra változik a valutaalap elvárásai, Traian Băsescu utasításai vagy éppen az alkotmánybíróság döntései nyomán. De nincs, mit várnunk a Gheorghe Funar egykori pártjában edződött Valeriu Tabără mezőgazdasági tárcavezetőtől sem, legfeljebb arra érdemes vetni egy pillantást, miként egyezik majd az RMDSZ-es államtitkár a szélsőségesen nacionalista alakulatból származó főnökével. Sőt, vélhetően az autópályák, utak, vasutak építése sem indul be egyik napról a másikra Anca Boagiu kinevezése után, mint ahogyan a távközlési miniszter leváltása sem oldja meg az ország gondjait.

Nyilvánvaló hát, nem a jobb kormányzás igénye, nem a lakosság érdekei állnak a személycserék hátterében, hanem politikai játszmák. A Demokrata Liberális Párton belüli táborok a nyilvánosság előtt is egymásnak estek, egyesek hatalmukat féltették, mások befolyásra törekedtek, az államfő legszívesebben az egész kormánytól szabadult volna, Boc hátán remélt kievickélni a slamasztikából, a kabinettől való kétségbeesett elhatárolódási kísérletei során saját pártjában is viszályt szított. A több napon át tartó huzavona végeredménye pedig néhány bűnbak, akiket minden kudarcért felelőssé tesznek — Traian Băsescu már el is kezdte ostorozni a korábbi munkaügyi és a pénzügyminisztert —, hat új arc, amelyek mindent megígérnek majd, rengeteg megoldatlan, régi probléma, növekvő társadalmi elégedetlenség.

Ezzel akarják elejét venni az őszi tiltakozáshullámnak. Még véletlenül sem gazdaságélénkítő intézkedésekkel, új ötletekkel, valós megoldásokkal.