Ráncfelvarrás a belső udvaron

A következő munkafázisban kupás, kanalazó árokásó gépek kezdtek az udvaron mászkálni, többféle munka, anyagmozgatás, rakodás, simítás, kaparás elvégzésére alkalmas traktorok s döngölő gépek tömítették a járdák alapozását. Aztán ellepték a felszabadított területet a fifikás gépek, aszfaltozó kombájn, különböző méretű járda- és úthengerek. Természetesen a munkálatok minden szakaszában világos kezeslábasba öltözött szakik, munkavezetők, melósok sürgölődtek.

A negyedik emeletre a lent gomolygó felhőből csak az egészen finom szemcséjű por jut fel, de a zaj, a gépek mozgása folyamatosan remegteti az ablakot. Pokoli munka, és pokoliak a munkakörülmények, a kellékek is. Árnyékban legalább harminc fokot mutatott a hőmérő, az egész belső udvar egy izzó katlan, ördögfekete a forró szurok, a narancssárga csodagépek és melósok lángszínnel világlanak ki belőle.

Harminc éve lakunk itt, ezzel a szétrohadt belső udvarral együtt sok mindent megértünk és átéltünk. Hosszú ideig ugráltunk eső után a tócsákon át, vagy lepcsentünk a pocsolyába, ha csomaggal együtt nem sikerült a békaugrás.

Én tulajdonképpen hálás is lehetnék ennek az esős időben ingoványos, szárazságban porfelhős belső udvarnak, mert ez hagyatta el velem a cigarettázást: miután a dagonyában disznóként hasaló Daciához vittem egy nehezebb csomagot, egyik lábam zsibbadni kezdett. Érszűkületre gyanakodtam, és az amputálás jutott eszembe. Ké­sőbb kiderült, hogy csak alkalmi túlterhelés okozta a zsibbadást, de többet nem gyújtottam rá...

Ezek a forró aszfalttal és az égető napsütéssel viaskodó lenti melósok egy másik emléket is temetnek. A lépcsőház bejáratának szomszédságában trafóállomás áll. Az oda vezető kábel évtizedeken át fel-felrobbant az akkor már úgy-ahogy leaszfaltozott udvar köpenye alatt. A kábelek föld alatti csatlakozását szurokba bugyolált teknőkbe helyezték, és úgy védték. Az első robbanás után a villanyszerelők ástak egy bombatölcsérnyi gödröt, majd visszakanalazták a teknőkre a kitermelt, főleg építészeti töltésből álló masszát. Az újraaszfaltozás minden esetben elmaradt. Az eső újra beszivárgott, s a trafó újra robbant. Aztán valami újabb vezetéknek ástak árkot a trafó irányába. Termé­szetesen azt sem aszfaltozták le. A kavicsos fedőrétegből az évek során mindenféle gyom bújt elő, és csiklandozta alulról az ott pihenő kocsik hasát.

Most ezt is eltüntetik. Sőt, egy járdaszakasz széléről kilégkalapácsolják a vaspálcákat is, amelyeket hol a kocsik hajlítgattak ilyen-olyan irányba, hol a virtuskodó spicces legények éjnek évadján, nagy kurjongatások közepette.

Minden tiszteletem azoké, akik néhány nap alatt, bizonyára a városi költségvetés nem csekély összegéből, újjávarázsolják életünknek ezt a terét, amely olyan állapotban volt, hogy szégyenünkben már a messziről érkező vendéget sem házhoz hívtuk, hanem máshová. Illesse dicséret a kivitelező céget, a tervezőt, amelyet és akit azért nem nevezek meg, hogy a mindenben kákán csomót keresők ne húzogathassák a szájukat, bármilyen munkában csak a hibákat látva és a munkavégzőkön fogást keresve. A sima, egyenletes aszfaltköpeny leterítése, a szegélykövezés, járdakiképzés után civilizált, vonzó térré vált az uniós szabványok szerint épült játszótérrel is rendelkező belső udvar. Eltűntek a szőnyegporolók — tessék a mosodába vinni a tisztítandókat! —, eltűnt a bűzlő kukaplacc, amelynek tartalmát rendszeresen kiturkálták.

Most csak azért aggódom, hogy a belső udvar felé nyíló sikátor végén kutya módra összehúgyozzák-e az ittas vircsaftolók az épület sarkát, és kipakolnak-e szilárdabb halmazállapotú végterméket is erre a megszépült térre. Gurigálni fogja-e a szél az eldobált pillepalackokat, kergeti-e a cigarettacsikkeket?

Kár lenne, csúnya dolog lenne. Mert ezt a megvénült, leépült belső udvart megszépült, megfiatalodott és ápolt élettérré alakította a gondos munka.