Ezereurós bér helyett üres kézzel tértek haza a kicsábítottak (Csehül álló munkabiztonság)

Egy nevének elhallgatását kérő vásárhelyi hölgy, maga is kárvallott, azzal keresett meg, hogy tudomása szerint háromszéki a lóvá tettek jó hányada, Barót és Szentgyörgy, Málnás, Oltszem vidékiek többen is lépre mentek a szélhámosoknak, de találkozott nagybányaiakkal, szalárdiakkal és sok csíkival is. A munkatoborzást tudomása szerint a PBM UNION Jobs nevű cég marosvásárhelyi irodája végezte, és az az egész Székelyföldre kiterjedt. Az első becsapottak feljelentései után vizsgálatot indított volna ellenük a megyei rendőrség, és a kirendeltségnek be kellett zárnia, a cég nevében fellépő Pavelova Márta szlovák állampolgár és fia, Zsolt azonban továbbra is folytatja a toborzást — állítja a hölgy.

A hozzánk forduló elmesélte, hogyan járt. Munkát keresve bukkant a hirdetésre, az irodán közölték vele, 325 eurót kell munkaközvetítői jutalékként és szállítási díjként előbb lepengetnie. Akinek kevesebb pénze volt, az vállalta, hogy első fizetéséből levonhatják a különbözetet. Két hónapot húzott le az autópálya menti munkán, kerítéseket állítottak, de a bérét senki nem kapta meg. Pár alkalommal negyveneurós előlegeket osztottak, hogy eltengődjenek belőle. Ez ment egy darabig, végül saját költségén hazatért, megértve, hogy szélhámosok bántak el vele. Tudomása szerint a toborzás nem állt le, annak ellenére, hogy a vásárhelyi gazdasági rendőrség nyomoz az ügyben, újabban csemeteültetni kívánnak nőket kicsábítani Csehországba. A csalétek az ezereurós bérígéret, mellyel ma nálunk persze bárkit lépre lehet csalni. Hogy mindenki ráfizetett volna? ,,Úgy tudom, két gyergyócsomafalvi maradt a 250-nél is több emberből, a többiek közül senki nem kapta ki, ami járt neki. Amikor a cirkusz kitört, egypáran még kaptak 6000 cseh koronát, aki meg semmit sem, az úgy jött haza, ahogy érte. Helynevek? Most, úgy tudom, Zelena Radára vittek ki embereket legutóbb. Figyelmeztetni szeretnék mindenkit: ne dőljenek be a cselnek. Kiviszik a szerencsétleneket, még pénzt is szednek el tőlük, dolgoztatják, és kapnak érte egy nagy semmit. Cégnevek? Wood Service-nek hívják az egyik cseh céget, de több is van belőlük."

A válság miatt az emberek kezdenek kifogyni tartalékaikból, nem csoda, hogy kapva kapnak az alkalmon, és eltekintenek attól, hogy az ajánlat, az ígérgetés körülményei már eleve gyanúsak. A munkaerő-szédelgők lelketlenségére nehéz szavakat találni, a nyomorultak utolsó garasait szedik el, s miután rabszolgaként dolgoztatják őket, szó szerint az utcára teszik ki a rászedetteket, miként kitűnik az alábbi történetből, melyet egy neve elhallgatását kérő csíkszentmártoni férfi osztott meg lapunkkal.

— Erdőmunkán dolgoztunk, druzsbával kellett fát gyalulni. Voltunk vagy nyolcan. A munkával nem volt baj, azt tudtuk végezni. Lakni? Betyárhotelben, kérem, én elégedett voltam a körülményekkel. Minden reggel vittek az erdőre, adták a kézbelit, és gyúrtuk. Tizenkilenc nap után ketten megbetegedtünk, a szálláson maradtunk. Jött a kicsi főnök, valami Jozef, csak csehül tudott, s értésünkre adta egy tolmács segítségével, hogy megveszik nekünk a jegyet, üljünk fel a vonatra, és Prágában majd vár ránk az állomáson egy csajocska, aki kifizet. Mi két napot vártunk étlen-szomjan az állomáson, a padokon aludtunk, de nem jött senki. Szerencsére Prágában dolgozott az unokatestvérem, őt értesítettem telefonon, ő vett nekünk vonatjegyet, hogy haza tudjunk jönni. Annyi pénze nem volt, hogy a másik ötnek is váltson jegyet, azoknak szerzett valami munkát, hogy az utazásra valót megkereshessék. Szóval, potyára dolgoztunk. Hogy tettünk-e feljelentést? Mi nem. De emberek fordultak a román követséghez, ott azt mondták nekik, már százhatvanan járták meg ugyanúgy. Felírták, aztán mit tesznek, nem tudom. Munkaszerződést? Valamit aláírattak velünk Csehországban, de ugye nem tudjuk, mit, nem értjük a nyelvet. Úgy tudom, sok háromszéki van kinn ma is.

*

Pár megjegyzés: a múltkori, némileg hasonló esettől különbözik valamelyest a mostaniak kálváriája. Úgy tűnik, ugyanazok a csalók, változtattak viszont módszereiken. A múltkor ugyanis a közvetítői jutalékra utaztak, a Prá­gába kicsábítottaktól szedtek be pénzt, és utána a szállodában faképnél hagyták őket, és felszívódtak. Most ezen túlmenően még dolgoztatják is a bepalizottakat, ezúttal tehát tetten érhető cégek is kezükre játszanak. Pár hé­tig-hónapig előlegeken tartják az embereket, majd vagy ígéretekkel fizetik ki őket, vagy egész egyszerűen lerázzák, vonatra ültetik, és a fővárosban cserbenhagyják őket. Nyilván arra számítva, ami be is következik, hogy nyelvismeret hiányában és a hivatali procedúráktól való irtózás vagy a járatlanság okán a nyomorultak feladják a harcot, és beérik annyival, hogy valamiképp hazavergődnek.

Úgy véljük, itthon a feljelentést mindenképp meg kell tenni. A többi pedig már a román rendőrség dolga, és a híres európai együttműködésé, mert a csalókat lefülelni és az ingyenmunkát kikényszerítő szégyentelen cégeket is megfékezni már a cseh illetékesek feladata lehet.

Amíg ez be nem következik, addig bizony csehül állnak a kontinentális munkabiztonság dolgai, és akadálytalanul garázdálkodhatnak e nemzetközi szélhámosok.