Mélytengeri folyamok

A leeds-i egyetem kutatói megállapították, hogy a Boszporuszon át a Fekete-tengerbe ömlő sósabb, földközi-tengeri származású víz legalább 37 tengeri mérföld hosszúságú folyammedret alakított ki a tengerfenéken, amely közel egy kilométer széles, harminc méternél mélyebb, sodrása pedig eléri az óránkénti 8 kilométert. A jelenség tudományos magyarázata: a kétféle víz fajsúlya különbözik, a beömlő nagyobb sótartamú tengervíz nehezebb, ez a tengerfenékre alábukik, s a hatalmas vízoszlop nyomására a tengerfenéken folyammedret alakít ki, akárcsak a földfelszíni folyók, folyamok.
Sylvester Zoltán, a Shell houstoni intézetének geológus kutatója a téma szakértőjének számít, a mélytengeri zagyárakkal és üledékképződéssel foglalkozik, s ezzel kapcsolatosan szakmai körök előtt több kontinensen szervezett konferencián eddig is számos előadást tartott. A tenger alatti folyamképződés általa készített komputergrafikáit és számításait magam is többször megtekintettem. Természetes tehát, hogy a fekete-tengeri jelenség értelmezéséhez az ő véleményét is kikértem, és rákérdeztem a számomra túlzónak tűnő kijelentésükre is, miszerint ez a világon az egyetlen aktív tengermélyi folyam.
A válaszlevélből idézek:
Annyiban igazuk van, hogy ez az egyetlen ,,aktív" tengermélyi folyam... Ugyanis azok az esetek, amelyeken mi dolgozunk, csak néha aktívak, mikor egy-egy iszaplavina lezúdul rajtuk. Ez a fekete-tengeri csatorna viszont állandóan aktív amiatt, hogy sűrű sós víz folyik be a Boszporuszon keresztül.
Sylvester Zoltán a Stanford Egyetemen (Kalifornia) megvédett doktori disszertációjának témája a Keleti-Kárpátok tarkői takarónak nevezett üledékes, sok-sok rétegből álló, 30—40 millió éves kőzetköpenye. Itthoni kutatásai során a Bodza és a mellékvölgyek kőzetfeltárásaiban fedezett fel olyan turbulens jelenségeket, amelyek a vizsgált üledékrétegek tanúsága szerint a mély tengerbe beomló iszaplavinák vagy kontinensdarabok a tengerfenéken egyenletesen, a felaprózott kőzetszemcsék fajsúlya szerint helyezkednek el, de a tenger alatti zagyárak — az iszaplavinák fajsúlya is nagyobb a tenger vizénél — folyammedreket vájnak, a tengerfenéken is meandereket alakítanak ki, akárcsak a földfelszíni folyamok.
A kérdés szaktudományi megközelítése ennél természetesen sokkal bonyolultabb. Az én dilettáns értelmezésem ennyit tesz megközelíthetővé.
Egyébként a houstoni kutatócsoport részletkérdésekben vitában áll a leeds-i egyetem kutatóival.
A brit kutatók adatai szerint a tengermélyi folyam vízhozama meghaladja a 22 000 köbmétert. Ezzel a mutatóval a világ legnagyobb földfelszíni folyamai között a 6. helyet foglalná el az Amazonas, a Nílus és társaik után.
A tenger alatti zagyárak nyomán kialakuló üledékrétegek kutatása a kőolaj- és földgázlelőhelyek azonosításában játszik — többek között — rendkívül fontos szerepet.