Köszönet nélkül (Birkózás)

A megválás minden esetben fájdalmat okoz, de van, amikor e fájdalom mellé társul a "meglepő" is. Ilyenkor aztán akaratlanul felgyülemlik bennünk és kikívánkozik belőlünk a kérdések özöne. Keressük a választ, a válaszokat. Pedig tudjuk, hogy a feleletek nem segítenek. A döntéshozatal már elvégeztetett, maradnak a szenvedő felek. S e téren nem kivétel a sport sem. Íme.

Mátéfi Árpád
1959. november 21-én született a Hargita megyei Abránfalván (községközpontja Kányád). Korán, háromévesen megvált szülőfalujától, amikor szülei Pürkerecre költöztek, innen pedig hat évvel később áttelepedtek Brassóba, hogy aztán újabb négy esztendő múlva visszatérjenek a csángók földjére, Négyfaluba. Árpád a brassói éveiben kezdett el sportolni, méghozzá focizni a Kárpátok egyesületének kölyökcsapatában, ahonnan aztán ifjúsági III-asként átigazolt az autógyár csapatába, a Vörös Zászlóba, majd amikor Négyfaluba költöztek, egyesületet váltott, s a Precizia játékosa lett, előbb az ifi-, majd a felnőttegyüttesben (akkoriban kötelező volt két ifjúsági játékost szerepeltetni a nagy csapatban) kergette a labdát. Sziklakemény balhátvédként vált ismertté a vidék labdarúgásában. Közben megtetszett neki a rögbi, a Preciziának rögbicsapata is volt. Mátéfit szívesen befogadták, kemény gyerek volt, pedig még nem töltötte be a tizenhat évet. 1975-ben váratlanul sportágat váltott, rátért a birkózásra. A Brassói Vörös Zászló együttesében Ioan Mureşan edző irányította első lépteit a szőnyegen, s mert Árpádban tombolt a nyers erő, csillogott a remek mozgáskészség, a tehetség, rakétagyorsasággal futott be a sportág hazai élvonalába. Az ifjúsági II-esek sorában szerzett bajnoki ezüstérmét két ifjúsági I-es bajnoki cím követte, és az Ulánbátorban megrendezésre kerülő világbajnokság, ahol a hetedik helyen zárta a 82 kg-osok küzdelmét. A felnőttek között nyert országos bajnoki ezüstérmet, két bonzérmet, nyert Balkán-bajnoki ezüstöt. 1978—1981 között a válogatott tagja volt, olyan csapattársakkal, mint Jankó András, Seregély Tibor, Sándor Lajos, Vasile Puşcaşu. A nyolcvanas évek elején átigazolt a Sepsiszentgyörgyi OSC-hez, Simon László tanítványa lett, s rövid időn belül újra A-osztályos birkózó, ahol mindjárt az első bajnoki szereplésük véghajrájában a bronzéremért küzdhettek a Bukaresti Rapiddal. (Sajnos, 6—4-re kikapott az OSC, s így negyedik lett.) Birkózó-pályafutását Sepsiszentgyörgyön fejezte be, innen hazatért Négyfaluba a Precizia rögbicsapatába. 1990-ben az akkori klubelnök, Frenkó István hívására visszatér Sepsiszentgyörgyre, de már mint edző az MSC—ISK élére (a két klub fúziója 2005-ig tartott). Mátéfit 2006-ban kinevezték a női válogatott edzőjévé, majd két évvel később életre hívta az Olimpiai Központot. Közben 2000-ben mesterdezői címet kapott.
Húszéves edzői pályafutása alatt — előbb Miklós Károllyal, majd Hatos Péterrel edzőpárost alkotva, aztán Hatos Péterrel és Kertész Dáviddal edzői hármast formálva, bármelyik felállításban vezérszerepet játszott —rendkívül eredményes munkát végzett (végeztek). Bizonyítja ezt az országos bajnokságokon (függetlenül a korosztályoktól) szerzett 105 arany-, 67 ezüst-, 93 bronzérem, az 1 világbajnoki ezüstérem, az Európa-bajnokságokon nyert 1 arany-, 4 ezüst-, 4 bronzérem.
A helyezéseket most hagyjuk, inkább soroljuk fel a nagy világversenyeken részt vett tanítványok nevét:
olimpiai játékokon: Estera Dobre, Ana Maria Pavăl
világbajnokságokon: Estera Dobre, Roxa­na Ianculovici, Mihaela Munteanu, Ana Maria Pavăl, Adina Popescu, Kertész Dá­vid, Alexandra Bileanschi
Európa-bajnokságokon: Barabás Attila, Gafitza József, Kulcsár István, Gheorghe Ene, Ion Blidar, Diana Cioineag, Ionela Coandă, Estera Dobre, Bianca Ianculovici, Roxana Ianculovici, Mihaela Munteanu, Adina Popescu, Tatár Andrea, Tatár Otília.

Hegedüs Csabával egy ojtozi megbeszélésen

És akkor nem szóltunk a különbözö nemzetközi versenyekről, a hazai kuparendezvényekről, emlékversenyekről, a nemzetközi kapcsolatokról — ezekből nem hiányzott a Ma­gyar Birkózószövetség elnöke, Hegedüs Csa­ba, a magyar olimpiai válogatott, a Csongrád megyei birkózószövetség...
Elvitathatatlanul páratlan sikersorozat, akár edzői, akár sportági, akár városi, akár megyei oldalról nézzük! S egy olyan sportágban, melyban Románia olimpiai, világ- és Európa-bajnokokat adott!
Mindezen eredmények mellett mégis egyik napról a másikra "elvágták alatta a fát", azaz menesztették az ISK szakembereinek sorából. Szerencsére nem került munkanélküli státusba, hiszen továbbra is az MSC, az Olimpiai Központ edzőjeként dolgozhat, de mégis...
— Egyszerűen úgy éreztem — mondotta Mátéfi Árpád —, hogy megalázóan a hátsó ajtón löktek ki, köszönet nélkül.
— Azt rebesgetik, halomra kerested magad...
— Halomra... Micsoda tévedés, hiszen az ISK-tól 300, az Olimpiai Központtól 450, az MSC-től 1000 lejt kaptam havonta. Én eredménycentrikus vagyok, s nem a pénz hajtott. És ezután sem ez fog hajtani. Azt viszont hadd mondjam el: én, Mátéfi Árpád, majd ha eljön az ideje, magamtól fogok lemondani, félreállni, s nem kell a hátsó ajtón megalázóan kilökniük, köszönet nélkül. Ez, amit most tettek velem, nagyon rosszulesett, egyenesen fájt.
— Nyugodj meg, az eset nem téged minősít, nem rád vet rossz fényt. Felejtsd el. Inkább a kedvenc tanítványaidat sorold fel.
— Lehet, hogy igazad van. Akkor sorolom is őket: Kertész Dávid, Gafitza József, Kulcsár István, Barabás Attila, Hatos Szabolcs, Tatár Otília, Tatár Andrea, Incze Kriszta, Diana Cioineag, Estera Dobre, a Ianculovici testvérek, Bianca és Roxana, Mihaela Munteanu. Nagyon a szívemhez nőttek, szófogadó, kitartó, szorgalmas és nagyon tehetséges sportolók valamennyien. Élvezet volt és élvezet ma is velük dolgozni. Fáradhatatlanságuk valósággal magával ragad. S ez nagyon jó ebben a korban.
— Hány szentgyörgyi birkózó lány szerepel az Olimpiai Központban?
— Jelenleg négy: Tatár Andrea, Incze Kriszta, Nicoleta Bogasieru és Laura Gav­riliuc.
— És az MSC hány birkózót adott a válogatottnak?
— Sorolom: Estera Dobre, Mihaela Munteanu, Ileana Dobrescu, Roxana Ian­culovici, Adina Popescu, Fancsali Zsolt és Sándor Csaba.
— A közel három évtizednyi szentgyörgyi tapasztalataidat hogyan foglalod össze?
— Az emberek, de főleg a sport- és társadalmi vagy politikai (ha így jobb) vezetők nem tudták értékelni igazából a birkózók, a birkózás eredményeit s a befektetett munkát. Mindig a sportélet mostohagyermekeinek éreztük magunkat. Személyesen nem sértett meg senki, de az irányunkban tanúsított általános viszonyulásukból kitört a nemtörődömségük a birkózás iránt. Ilyen eredmények birtokában más városban, más megyében önálló birkózótermet kaptak volna a két klub — MSC és ISK — birkózói, nem egy pincehelyiséget (amiért azért köszönetet mondok — tévedésbe ne essék senki, tudom értékelni azt is, hiszen otthonunk volt, s az ma is). Mi itt, Szentgyörgyön "aprópénzért" — sokszor még az is megfordult a fejekben, hogy el kell menni Németországba spárgázni, epret szedni, hogy javítsanak anyagi helyzetükön — hoztuk az eredményeket.
— A jövőben tehát, mint az MSC és az Olimpiai Központ edzője, mit tervezel?
— Ha az Isten is velünk lesz, és megtartja egészségünket, Dobréból olimpiai érmest akarok faragni. Ezenkívül pedig jöhetnek a világ-, Európa-bajnokságok érmei, helyezései és az országos bajnokságok éremgyűjteményének gyarapítása.
Úgy legyen! A sport nevében előre is köszönöm!