Apró és nagyobb lépések — az egy helyben topogásban

A korrupcióellenes küzdelemnek fura kacskaringókkal tele története bevilágít a visszás állapotok működésébe. Ennek megfékezése és leállítása, mivel évszázadok alatt alakult ki, alighanem szintén száz éveket fog persze felemészteni. Az időnkénti radikálisabb, nagyobb lépések mégsem feleslegesek a sok apró mellett, mivel azok gyakran merő ködösítésnél és porhintésnél nem bizonyulnak egyebeknek.
Tanúi lehettünk ugyanis az utóbbi két évtizedben a korrupció minden fajtája és pereputtya, minden elsődleges és szekundér kísérőjelensége tobzódó felburjánzásának körülményei közt annak, ahogy a korruptak a jelenség ellen indított kampányokat használták fel arra, hogy ellenfeleiket, nemegyszer a jog oldalán ál­lókat lejárassák, ellehetetlenítsék, ahogy a korrektséget és méltányosságot kiáltók a legképtelenebb jogsértéseket követték el, miközben saját valódi, ótvaros arculatukat kellemes kifejezésű, tetszelgő maszkokkal fedték el. Nem is említve ama eseteket, amikor merő figyelemelterelésben merült ki az úgynevezett harc, és holmi apró kis csúszópénzt, féldecit, ajándékocskát elfogadókat pellengéreztek ki, miközben a nagykorrupció haszonélvezői nyugodtan sütkéreztek a Kanári-szigetek luxusnyaralóinak teraszán.
Nos, ahol a korrupció olyannyira általános, mint Európa Keletén, és főleg nálunk, ahol az szerves, a hivatalok működésének módozataiban, stílusában, a hatalmi mechanizmusok természetében gyökerezik, ott a szigor nemhogy indokolt, de szükséges is.
A feddhetetlenségi ügynökség szakapparátusára nagy munka vár. Brüsszelnek kedvére tett a román törvényhozás, a törvény szigorához, hogy ne maradjon holt betű, most kerestetik az az elszántság és következetesség, melynek eddig valahogy sehogy sem került gazdája a Balkán kies tájain.