Így nem is lehet

A testület összetétele első ránézésre a hatalomnak kedvez, öt—négy az arány, de Puskás Bálint, akit az RMDSZ helyezett e magas funkcióba korábban, a nyugdíjak 15 százalékos csökkentését előíró jogszabály esetében ,,félreszavazott", s Băsescu és a kormány, melynek a Markó vezette szövetség is tagja, minden bizonnyal kellemetlen helyzetbe került. Azóta is hallani, különféle újabb megszorításokra, illetékemelésekre azért van szükség, mert az alkotmánybíróság annak idején megakadályozta a kormányt, hogy az általa elképzelt úton haladjon. Olyan feltételezés is napvilágot látott azokban a napokban — valós tartalmát lehetetlen ellenőrizni —, hogy korábban a kormánypárt egy meglehetősen látványos alkudozás alkalmával az alkotmánybíróság elnöki tisztével kecsegtette az RMDSZ-t és Puskás Bálintot, végül megszegték az alkut, s ennek köszönhetik a nyugdíjasok, hogy egy­előre megnyirbálatlanul kapják kézhez havi illetményüket.
Igaz, Damoklész kardja fejük felett, nincs hét, hogy valamelyik illetékes el ne mondaná: minden jövedelmet, tehát a nyugdíjakat is meg kell adózni. Így van ez a művelt világban, s ehhez Romániának uniós tagállamként tartania kell magát. Érveik természetesen hamisak, Európa sok országában valóban adózzák a nyugdíjakat is, csak épp egy adott szint felett, a 180 eurós átlagnyugdíj, melyből a romániai idős emberek közel háromnegyede kénytelen élni, ott még segélynek is szégyentelenül alacsony, nemhogy valaki arra gondolna, hogy e szerény jövedelemre adót is kivessen.
Természetesen, a kormánypárti politikusok azzal védekeznek, ennyire képes ma ez az ország, mi több, még ennyire sem, mert állítólag az állami költségvetésből idén 1,2 milliárd eurót, jövőben 3,2 milliárdot kell a nyugdíjakra fordítania. Emiatt nyirbálták meg a nyugdíjpont számítási módszerét, emiatt tolták ki 65 évre mind a férfiak, mind a nők nyugdíjazási korhatárát, s irtják tűzzel-vassal a betegnyugdíjasokat, a korkedvezményeseket. És sírnak: nem természetes dolog, hogy több a nyugdíjas az országban, mint az alkalmazott. Van is ebben valami, ott biccen meg az érvelésük, hogy semmit sem tesznek már két esztendeje a foglalkoztatottak arányának növeléséért s a nyugdíjjárulék behajtásáért. Nyílt titok ugyanis, hogy az állami vállalatok zöme milliárdokkal tartozik mind a nyugdíjpénztárnak, mind az egészségbiztosítónak, ráadásul egyre nő a munkanélküliek száma. Hát így nem is lehet.