Postásokat jutalmaztunk

Dészpa Emőke és Moldvai Hajnal

Büszkék is az uzoni postahivatalban, hogy a település élen jár a lapunkat kitartóan megrendelők számát tekintve, örömmel, kedvesen fogad Kányádi Zita, a postahivatal vezetője, majd telefonon értesíti az éppen kiszálláson levő kolléganőit, akik biciklivel érkeznek. A kihordók rengeteget dolgoznak, csak az a baj, ezt ott fent nem mindig tudják — magyarázza közben Kányádi Zita, és aggodalmait is megosztja: átszervezik az állami vállalatot, hatezer személyt bocsátanak el jövőre. A gazdasági válságot megkerülni sem lehet, mondják is, a kis nyugdíjból élőknek az előfizetési díj előteremtése is hatalmas erőfeszítést jelent. Mégis, a Moldvai Hajnallal és Dészpa Emőkével folytatott beszélgetésből kiderül: ragaszkodnak az uzoniak lapunkhoz, hűségesek előfizetőink, előfordul ugyan, hogy a tavaszi-nyári munka miatt néhányan elfelejtik megrendelni a Háromszéket, de ősszel rendszerint visszatérnek, jönnek a hosszú esték, jól jön az olvasnivaló. És hogy mennyire várják a Háromszéket, bizonyítja az a történet is, amit mesélnek: előfizetőink közé tartozik olyan idős, nyolcvanéves személy is, aki már nem is lát, de felolvasnak neki lapunkból. Persze, nem csak idősek olvassák lapunkat: a postások tapasztalatai szerint az ifjabb nemzedékhez tartozók közül sokan interneten is követik híreinket.

Szávuly Viorica

Uzon után Lisznyó felé tartunk, Szávuly Vioricát azonban nem könnyű megtalálni, a postahivatal a ház udvarán működik, de ő éppen terepen. Hosszas keresgélés után fel­fedezzük a sietős, biciklis asszonyt, meséli, egyedül kell lefednie a falut, sokat kell járni, Lisznyópatakra is le kell mennie, s ha nyáron ez még nem is olyan nagy gond, télen biza elég körülményes, autóval, szekérrel, traktorral, azzal megy, amivel éri. Ő is azt tapasztalta, lapunk előfizetőinek száma nem csökkent, kitartanak a Háromszék mellett. Arra is akad példa, hogy a másik megyei napilapra tért át némely helybeli, két hónap után azonban visszapártolt lapunkhoz.

Kató Edit

Kálnokon Kató Edithez látogattunk. A nyári áradások kerülnek szóba, most valamelyest rendbe tették az utat, meg hogy elöregedett a falu, kevés a fiatal, munkalehetőség nincs. Itt is nagyon ragaszkodnak a Három­szék­hez, ha néha-néha később érkezik a lap, már kérdezik is tőle, Editke, nem lesz ma újság? — magyarázza a kálnoki postás. Az elmúlt hónapokban mindössze egy előfizető mondott le a lapról, miután házastársa elhunyt, s kevéske nyugdíjából nem engedhette meg magának az előfizetést. Mások nem spórolnak az újságon, megszokták azt, akadt, aki áttért a másik megyei napilapra, majd ismét a Három­székre fizetett elő, mert ,,ez a miénk".

Vajda Julianna Dorina

Középajtán Vajda Julianna Dorina ajtaján kopogtatunk. Amikor alkalmazták, feltétel volt, hogy saját portáján biztosítson helyet a hivatalnak, így működik ez a kisebb településeken — magyarázza. Persze, megvan ennek is az előnye: közben még lehet rakni a tűzre, a kályhára is lehet tenni ezt-azt. Sok a Háromszék-megrendelő Középajtán is, épp a napokban jelent meg egy riport a faluról, elolvasta azt is — meséli. A jövedelmek csökkenése ellenére kitartanak az emberek az újság mellett, idősebbek, középkorúak, fiatalok egyaránt. Igaz, tapasztalatai szerint mostanság nem nagyon olvasnak sem könyvet, sem újságot a fiatalok. Azt kevesen engedhetik meg maguknak, hogy két megyei napilapra fizessenek elő, öt ilyen esetről tud a faluban, nem olyanok mostanság a pénzügyi körülmények. Ha valakit nem kap otthon a postás, meghitelezi az előfizetéssel, később majd úgyis kifizetik neki — magyarázza.
Mi pedig jó egészséget, kitartást kívánva búcsúzunk minden barátunktól.