Hazatért a hazatérő (Felavatták Gyárfás Jenő szobrát)

Az ünnepi beszédek sorát Antal Árpád András polgármester nyitotta, elmondva, azért költ Sepsiszentgyörgy önkormányzata pénzt szobrokra, mert a városvezetés fontosnak tartja, lakói magukénak érezzék a szimbolikus teret is, ezért az intézményeknek, utcáknak azok nevét adják, kik itt éltek, alkottak, kik úgy szerették városukat, mint mostani lakói. Vannak szobrok a városban, a Bronz Béla vagy a képtártól karnyújtásnyira a Mihai Vitézé, mennyire érezzük magunkénak azokat, és mennyire a Gyárfásét, nem kérdés ez azok számára, kik — akár Gyárfás Jenő — hazajöttek vagy itthon maradtak, mert itt akarnak élni, boldogulni.
Vargha Mihály szobrász, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója lámpavivőnek nevezte Gyárfás Jenőt. Egyes művészettörténészek szerint azzal, hogy Gyár­fás München, Budapest helyett Sepsiszent­györgyöt választotta, életművének rosszat tett; de hogy hazajött, hogy nagyméretű kompozícióit itthon alkotta meg, vizuális kultúrát teremtett Háromszéken. És amit kevesebben tudnak: nem csupán alkotni tért vissza szülővárosába, de európai bolyongásai során mindig azt kutatta, hogyan tudná a székelység felemelkedését szolgálni. Ezért hát olyan embernek állít emléket szobra, aki velünk volt, velünk van az idők végezetéig, zárta beszédét.

Sepsiszentgyörgy magyar közössége ismét hitet tett amellett, mind közt a legfontosabb számára a kulturális értékmentés és értékteremtés — jelentette ki Kelemen Hunor. Gyárfás Jenő különleges alakja az erdélyi képzőművészetnek, példamutató nem csak alkotásaival, hanem ahogy élt is, itt teremtett szellemiséget, ezért több, mint képzőművész — ezért ő sarokkő, fejtette ki. Választásával, hogy hírnevet, gazdagságot odahagyva hazatért, példája annak: lehet és kell értéket teremteni. Szobra pedig, mely a térnek újabb jelentőséget ad, legalább annyira iránymutató, mint élete volt — tette hozzá.
Balogh György, a Magyar Köztársaság Csík­szeredai Főkonzulátusának konzulja szerint boldog az a társadalom, amely pénzínséges időkben is emléket állít nagyjainak, ezáltal magát tiszteli meg. Hiszem, Gyárfás Jenő szobra százötven év múlva is itt áll majd, mondta, majd Antal Árpád András és Kelemen Hunor leleplezte Erdély első egész alakos, képzőművészről készült szobrát.
Az ünnep a képtárban tartott kiállításmegnyitóval és az alkotásaikat bemutató két képzőművészről a Pallas-Akadémia Kiadó Műterem sorozatában megjelent albumok bemutatásával folytatódott. Elöljáróban Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke beszédében kiemelte, kulturális gyökerek nélkül nincs fejlődés, erre kell és lehet is találni pénzt. A kiállítókat az albumban művészetükről tanulmányt jegyzők mu­tatták be, Gazda József úgy méltatta Köllő Margitot, mint ki korunk széteső világát próbálja összefogni úgy, hogy benne van a szétesés és az összefogás is, Jánó Mihály pedig Sárosi Csabát nem kisebb jelzővel illette, mint ,,csalafinta zseni", aki mindent lerajzol.