Új Erdélyi Magyar Párt?

E sorok írójának, aki az elmúlt húsz esztendő alatt a Tőkés László által képviselt politikai irányvonalat támogatta, az új párt­alakítás ügyének több sarkalatos kérdésé­ben vannak észrevételei.
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Transindex október 5-i kiadásában közölt interjúban érzékenyen és hozzáértően elemzi a magyar pártviszonyok és pártkapcsolatok alakulását a hazai politikai mezőnyben. Az elemzésből és személyes tapasztalatainkból is egyértelműen kiderül, hogy a romániai magyar politikai térben szükség van egy "hiteles és az autonómia felé mutató politikai érdekképviseletre", amelyre az EMNT és az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) vállalkozott, de amelyet a jelenlegi párttöredezettségben és szervezeti felépítésben képtelen hatékonyan érvényesíteni. Toró értékelése szerint az RMDSZ, bár autonomista retorikát használ, de politikai döntései és cselekvései nem afelé mutatnak, a szövetség vezetése és a területi szervezetek képviselői a bukaresti kijárásos politikai attitűdöt képviselik, amelyek utakat, aszfaltozást, csatornázást, infrastrukturális fejlesztéseket eredményezhetnek, de ennek a politikának a finomítása soha nem hoz áttörést a magyar nemzetpolitikában. Soha nem eredményez autonómiát, hanem a hálálkodó szerepébe szorítja a magyar képviseletet. Az elemző szerint az MPP sem képes az RMDSZ alternatívájává válni, bár az autonómia kérdésében biztatóan indult, de mára már ,,a jóravaló restség bűnébe esik, és nem teszi a dolgát".
Az új erdélyi magyar párt — én éppen a megvalósíthatóság érdekében munkacímként sem használnám a Tőkés-párt kifejezést —, szóval, az új autonomista párt létrehozásának felvetése elsősorban arra lenne jó, hogy ébren tartsa a különböző pártformációkban és az erdélyi magyarság minden rétegében az autonómiaigényt. Ez rendkívül fontos, mert jelenleg az autonómiáért retorikai szinten folytatott harcban a közös nevezőre hozott elképzelés pontosítása és e mögül a tömegakarat markáns megjelenése, a lakossági felhajtó erő hiányzik. Enélkül pedig akárhány párt alakulhat, egy tapodtat sem lehet előbbre lépni.
Figyelembe veendő az is, hogy a Kárpát-medencében egyre inkább érvényt szerző magyar politikai irányzat az autonómia kérdésében is a pártok egységes, konszenzusos fellépését preferálja. Magyar vonatkozásban jó példa erre éppen az EP-választás, amikor is a majdnem teljes értékű-mértékű összefogás erős romániai magyar képviseletet eredményezett, sőt, ez a Fidesz—KDNP felismerésének köszönhetően Kár­pát-medencei dimenziót kapott, és alkalmassá vált a magyar érdekek általános megjelenítésére is. A magyar külpolitikában erre alapozva történnek olyan elmozdulások, mint amilyeneket a vajdasági magyarság és Erdély esetében is tapasztalhatunk. A nemzeti egység megteremtéséért Sólyom László köztársasági elnök, Orbán Viktor, akkor még az EP néppárti alelnöke és Fidesz-elnök személyesen is ellátogatott a Vajdaságba, hogy a kulturális autonómia megszerzésének útját egyengesse, ami sikerrel is járt. Az egységes érdekképviselet felkarolását tapasztalni a romániai magyar kérdésekben is, az új magyar nemzetpolitika ezért alapoz elsősorban és érzékelhetően az EMNT-re, mérsékelve a szétaprózott személyi kötődésű kapcsolatok és szimpátiák súlyát, ami természetesen nem mindenkinek tetszik.
Ebben minden kétséget kizárón rendkívüli szerepe van Tőkés László személyiségének, politikai karizmájának.
A magam részéről tehát az esetleges új pártalakítás folyamatában is az érdekképviselet vitáját tartom fontosnak. Mindig is vallottam, hogy szükség van olyan fórumokra, politikai csoportosulásokra, olyan személyekre/pártokra, akik/amelyek olyan magas mércét állítanak céljaik megvalósításának során, amelyből szükség esetén lehessen alkudni, kompromisszumos megoldásokat keresni, mert még mindig jobb az ösztövér alku, mint a bírónak a kövér végzése.
A pártalakítások, fórumok folyamán máris annyi betűszavunk született, hogy ezeket már csak a beavatottak tudják kibetűzni. Van RMDSZ, MPP, EMNT, EMEF... Ezek mellé — bizonyára lesz elképzelés, hogy ezek fölé — szerveződő új erdélyi magyar párt (ÚEMP), illetve ezek együttese csak akkor lehet sikeres, helyi és összmagyar nemzeti érdekeket is képviselni képes, ha alapvető kérdésekben, mint amilyen az autonómia, a parlamenti választások, egységesen, választási koalícióban tud fellépni.