Hűvös megemlékezés

2010. október 7., csütörtök 06:14
Tepes
758 hozzászólás

A nép megunta a szobrozást. Most a túlélés érdekli.

2010. október 7., csütörtök 07:15
leopold
1035 hozzászólás

sajnos van aki reggel 8-tol este 8-ig dolgozik, es miutan szabad a csaladja vagy a gyereke az elso.Van itt eleg UDMR-s nyugdias aki mehetne oda a parkba............

2010. október 7., csütörtök 08:07
BBG
216 hozzászólás

@leopold
Szóval te a MePePés és pártatlan nyugdíjasokat felmented. Miért? Nekik nincs ott a helyük?
Amúgy való igaz, hogy ebben a cudar válságban átrendeződnek a prioritások, első a család és a betevő, utána magyarkodunk (ha még jut energia...).

2010. október 7., csütörtök 09:26
lacafaca74
2661 hozzászólás

Való igaz hogy egyre csökken az ünneplési kedv, emlékezzünk csak a 90-es évek március 15.-éire. Belefásultak az emberek és valóban egy nehéz munkanap után nem marad kedv ilyesmire. Viszont én jól emlékszem hogy ilyen rendezvényekre vittek csoportosan az iskolákból. Most már az sem divat?

2010. október 7., csütörtök 09:48
kutykurutty
178 hozzászólás

Jol emlekszel Lacafaca!..most is divat,sot en ugy latom a mostani generaciot tudatosabban nevelik a hoseink tistzeletere..lanyaim mar az ovodabol szep tudas-csomaggal jottek haza(en nem kaptam megannak idejen ezt az oviban)..de..ugy latszik a hangsuly attevodott marcius 15-re..talana tanterv...szemelyes velemenyem az unneplessel kapcsolatosan kapcsolodik a minapi Nagy attila irasahoz..hianyolom az aktivcivil szervezeteket,a politikus armadia alltal megtartott emlekezesektol csomore van mindenkinek..hiteltelenek barhogyan is allitjak a rendezvenyek politikamantesseget..civil szervezetek kene hosszu munkaval ezt megvaltoztassak..

2010. október 7., csütörtök 11:07
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

Az egyik megyei lap cikkében, az október 6-i, Aradi vértanukra való megemlékezés kapcsán, hűvös megemlékezésről ír, ezzel fejezve ki azt az érzelmi hűvösséget mellyel egyre inkább viszonyulunk, emlékezünk nemzeti történelmünk nagy eseményeire.

Egyre inkább világosság válik, hogy nem lehet, mert nem motivál már, a nemzethez való tartozásról, mint morális kötelezettségről beszélni.

Egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a pusztán racionális nemzeti emlékezet kopik, ha nincsen mögötte egy mélyeb szellemi valóság. A történelmi tényeknek, eseményeknek, ha még olyan nemzetiek is, nincsen önálló létük szellemi hordozó nélkül. Lássuk be nem elég tudni történelmünk eseményeit. A nemzet műemlékeinek a talapzata nem lehet a puszta tény, annak szellemnek kell lennie, mely mindenkinek ott él a lelkében, másként ledől a szobor. A szobrot a szellem teszi élővé.

A szellem valami láthatatlan valóság. Rá kell ébrednünk, hogy az élő nemzeti identítás több, mint a kézzelfogható nemzeti kultúra. A nemzet láthatatlan szellem, mi bennünk él, és ez a élő, láthatatlan szellem a hordozója és éltetője mindannak mi nemzeti identitásként látható. Amikor görcsösen ragaszkodunk a nemzeti formákhoz, “ápoljuk”, akkor a forma halott, az őt éltető szellem eltávózott belőle.

A szellemről, mi élteti a nemzetet, soha nem lehet a kötelezettség nyelvén beszélni, mert az önmagában vonzó valóság. A szellem univerzális, mindenütt jelen van, éltet, magával ragad, anélkül, hogy akarnád, ha átadod magad neki.

A nemzethez egy minket meghaladó, univerzális, nem látható, szellemi valóság révén tartozunk, mi magával ragad, vonz, és nem egy kötelező cselekvés, nem egy kötelező forma révén. A nemzetnek vonzó szellemi valóságnak kell lennie, nem kötelezőnek, és akkor megmaradunk.

2010. október 7., csütörtök 11:08
NagyAttilaPuli
94 hozzászólás

A blogomra írtam, azért kezdődik így.

2010. október 7., csütörtök 13:49
nagybaczoni
77 hozzászólás

A gazdagok kiváltsága lenne a magyarkodás? Vagyis kilóg a lóláb, mert igazi magyarságról amúgy sem nagyon beszélhetünk, álmagyarok martaléka lettünk.