Hol a szegény ember igazsága?

Az ellenzék azonnal felhördült, döbbenetesnek minősítették a taláros testület döntését, felszólították az államfőt, ne hirdesse ki a jogszabályt, küldje vissza a parlamentbe újratárgyalás végett, a szociáldemokraták ismét kilátásba helyezték Traian Băsescu tisztségéből való felfüggesztését, bűnvádi panaszt emeltek a képviselőház elnöke ellen, a szakszervezetek szociális genocídiumról beszélnek, tiltakozásokkal fenyegetőznek.
A nyugdíjtörvény ily módon nem maradt egyszerűen csak az időseket érintő és érdeklő ügy, hanem egyfajta sűrítményévé vált mindannak a szennynek, ami a romániai politikai életet jellemzi. Mert hűen tükrözi a jelenlegi hatalom gátlástalan hatalomvágyát, hiszen a tévékamerák sem riasztották el őket attól, hogy a szabályokat áthágva keresztülvigyék akaratukat, majd gyáva módon nemet mondjanak az újraszavazásra. De jól mutatja a jogszabály története azt is, miként működnek az állam intézményei: a parlamentben úgy fogadják el a többmillió lakos életét befolyásoló dokumentumot, hogy alig néhányan lézengenek az ülésteremben. A jogállamiság védelmezésére hivatott alkotmánybíróság döntései pedig gyakorlatilag előre megjósolhatóak, csak a testület összetételét kell megvizsgálni, hogy melyik bírát mely párt támogatta. Jelzi az eset azt is, hogy a legfontosabb ügyekben sem törekszik konszenzusra a kormány. Így aztán vérre menő pártközi csatározások, az államfő felfüggesztésére irányuló kezdeményezés beindítása esetén pedig a mély politikai válság áldozatává válhat a nyugdíjasok képviseletének ügye.