A sportszerető kormány és az elégedetlen közalkalmazottak

A program még 2006-ban indult, azóta a megkezdett beruházásokra az állandóan pénzhiánnyal küszködő kormány 525 millió lejt fordított.
A Hivatalos Közlönyben megjelenő grandiózus elképzelések szerint a program lendületesen folytatódik tovább, noha kétségtelenül akad néhány... szépséghibája. Olyan kistelepülésekre is terveznek stadionokat, sportpályákat, ahol a lakosság életkora jóval ötven feletti, s ahol egyáltalán nem léteznek labdarúgó-, kézilabda- vagy kosárlabdacsapatok... Ahogyan az egyik ellenzéki politikus fogalmazott: nem is érteni az egészet, vagy teljes hozzá nem értésről tesznek újabb tanúbizonyságot a kormány sportszerető tagjai, vagy ütődöttek.
Van persze egy, Abszurdisztán jelenlegi helyzetében reálisabb magyarázat is: az üzlet. Kerül, amibe kerül, pénzhez kell juttatni az egyre követelőzőbb klientúrát. Az már csak hab a tortán, hogy az egyik kisebb település már elkészült korszerű sportlétesítményében — mivel sportolásra nem volt igény — a tanács irodái működnek.
És azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy az ország jelenlegi helyzetében, amikor a megsarcolt közalkalmazottak életszínvonala napról napra romlik, sportlétesítményekre van-e szükség, ráadásul olyan kistelepüléseken, ahol ezt senki sem igényli, ahol úgysem veszik semmi hasznát, miközben a nagyvárosok iskoláinak ilyesfajta létesítményei — tisztelet a mindenkori kivételeknek — igen lerobbant állapotban leledzenek. S a tüntető és elkeseredett pedagógusok joggal kérdezhetik: most már van pénze a kormánynak, vagy nincs?! Pedig a válasz világos! Van, amire van, van, amire — az ő béremelésükre például — nincs...