A Nobel-békedíj botránya (Magasles)

Ha abból indulunk ki, hogy tavaly Obama amerikai elnök kapta a díjat, akinek a bírálóbizottság mintegy megelőlegezte a bizalmat, miszerint áldásos működése üdvös hatással lesz a világ romló állapotának javítására, most száznyolcvan fokos fordulattal egy kínai ellenzéki írónak ítélték, amit a kínai hatóságok — tekintve, hogy az író rendszerellenes működése miatt államellenes felforgatás vádjával jelenleg tizenegy esztendős börtönbüntetését tölti! — nem fogadtak kitörő örömmel.
Elképesztőnek minősítették első nyilatkozataikban, hogy egy ,,bűnöző" kapja a világ egyik legfontosabb kitüntetését, s burkolatlanul megfenyegették a norvég kormányt is, mondván: a díj odaítélése ártani fog a kínai—norvég kapcsolatoknak, noha azt a kínai szakérők is tudhatják, hogy a norvég (vagy a svéd) kormánynak semmilyen befolyása nincs a Nobel-díjakat odaítélő független bizottságok működésére. Kérdésessé vált az is, hogy Liu Hsziao-po egyáltalán átveheti-e a rangos díjat s az ezzel járó egymillió eurót?!
Mindez a rossz emlékezetű szovjet időket idézi. Emlé­kezzünk csak, 1958-ban Borisz Paszternakot, a huszadik század egyik legnagyobb orosz költőjét a szovjet hatóságok nem engedték ki Stockholmba, hogy átvehesse a Zsivágó doktor című, világsikert aratott, azóta Hollywoodban is megfilmesített regényéért járó díjat. S Szolzsenyicin sem vehette volna át, akit a szovjet rendszer bűneit élesen elemző és bíráló, A Gulag szigetcsoport című művéért végül kiutasítottak a Szovjetunióból. Mindez élesen világít rá a gazdaságban sikert sikerre halmozó kommunista Kína kétarcúságára.
De kicsoda az egyes számú közellenségnek tartott Liu Hsziao-po? Író, aki esszéiben élesen bírálja a Kínai Kom­munista Párt politikáját. 2008-ban kezdeményezője volt a Charta 2008 elnevezésű kiáltványnak, amely lerántja a leplet a kommunista Kína demokratikus reformokat következetesen elutasító politikájáról, és olyan alkotmányt követel, amely a föld legnépesebb országában is szavatolja az emberi jogokat. Emellett többször élesen bírálta Kína vitatott Tibet-politikáját is, amely csak olaj volt a tűzre, s döntő szerepe lehetett elítélésében.
Ismételjük: kérdéses, hogy egyáltalán kiengedik-e az írót a díjátadási ünnepségekre, meghátrálnak-e a kommunista Kína vezetői. Obama amerikai elnök, a döntést üdvözölve, élesen bírálta a kínai hatóságok magatartását, követelve az író szabadon bocsátását, s a világsajtóban is újult erővel egyre többet beszélnek a kínai emberjogi helyzetről. Nem kétséges tehát, hogy ez az egész botrány árt Kínának, de hogy az emberi jogok helyzetében lesz-e változás, megjósolhatatlan...