Sporttörténeti konferencia

A kolozsvári Kilyéni András a 125 éves kolozsvári atlétikáról értekezett, a budapesti dr. Hencsei Pál előadásának címe: Kolozsvárról az olimpiára, a szlovéniai Szekeres Vilmos Ledva sporttörténetét ecsetelte igen színesen és gazdagon, a vajdasági Táborosi László a Tisza-vidék sportjának történetét elevenítette fel, a kolozsvári Kovács Hont-Imre az erdélyi magyar sportújságírók nagyja, az immár néhai László Ferenc munkásságát méltatta, a szombathelyi Horváth Vilmos a sportvilág újítóiról, forradalmárairól, reformereiről tartott előadást. A délutáni találkozón öt kolozsvári olimpiai versenyző — Zörgő Éva, Uray Zoltán, Márton János, Guráth Béla, Jankó András — mesélt olimpiai élményeiről, pályafutásuk színes és ugyanakkor nagyon tanulságos momentumairól. Szép volt, jó volt, bárcsak havonta meg lehetne ismételni.
Lapunk munkatársa előadásának befejező részletét az alábbiakban olvashatják.

Trianon kétségtelenül hozott egy törést. Az első reakció sporttéren a megtorpanás volt. Hogy miért, azt most nem részletezem. Annyit viszont hadd mondjak el: Románia gazdasági életszínvonala, struktúrája, mely a kontinens gyengéi közé sorolta az országot, kihatott a sportéletre is. Innen a megtorpanás, a hanyatlás. Szerencsére nem tartott soká, mert eléggé rövid idő alatt a Regát (a román királyság) fejlődése felfelé ívelő tendenciát kezdett mutatni, s ez fokozatosan érezhetővé vált a sportmozgalomban is, a sport irányában mutatkozó közömbösség lassan-lassan oszlásnak indult, s a központi fórumok kezdték felismerni, sőt, elfogadni a sporttevékenység szükségességét, fontosságát. Románia fokozatosan kezdett bekapcsolódni a sportélet nemzetközi hálózatába. Románia és Háromszék is. A háromszékiek egyelőre — itt a két világháború közötti évekre gondolok — az anyaország színeiben igazolták, hogy szülőföldjük, Háromszék a sporttehetségek forrása. Neveket is említek. Sepsiszentgyörgyön született az 1924-es párizsi olimpián részt vevő közép- és hosszútávfutó Kultsár István, az 1932-es olimpián vívásban és öttusában szereplő Benkő Tibor, az öreg kontinensünkön elsőként két méter fölé repülő magasugró, a baróti születésű dr. Bodosi Mihály, a magyar labdarúgás történetében nem kis szerepet játszó Kratofil, azaz Baróti Lajos. A maguk rendjén az itthon maradottak is igyekeztek, az 1928-as amszterdami olimpián két egykori mikós diák szerepelt, Péter László és Dávid József. A második világháborút követően sem változott a vidék gazdasági élete. A Maros Magyar Autonóm Tartományhoz, a Sztálin, majd Bras­só tartományhoz tartozó egykori Há­rom­szék, rajonokra osztva, nem élvezhette soha a gazdasági előnyöket. Nem volt erős ipari egysége, nem volt felsőfokú iskolai intézete, s ez kihatott sportéletére is. Az itt felfedezett tehetségek fejlődésük kibontakoztatása érde­kében kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, így aztán a székelyek vetését mások aratták le.
Változás a kilencvenes években állt be, akkor jutott a megye sportélete oda, hogy olyan sportegységet hozzon össze — ez a Muni­cípiumi Sport Club —, mely teret tudott biztosítani a tehetségek fejlődéséhez, a mások vetésének learatásához. A jubiláló atlantai olimpián az MSC három atlétája vett részt, az athénin egy, majd a pekingin újra három sportolóval volt jelen Sepsiszentgyörgy, két női birkózóval és egy férfi tornásszal.
Mindent összegezve: Háromszék és Er­dő­vidék, vagyis a mai Kovászna megye 25 sportágban, 83 sportolóval szerepelt a sportvilág három nagy versenyén — az olimpiai játékokon, a világ- és Európa-bajnokságokon.
Az olimpiai játékokon 21 versenyző kötődött valamilyen formában — itt született vagy itt sportol — Háromszékhez. Mérlegük: 4 arany-, 2 ezüst-, 1 bronzérem. Az egyéni teljesítmények:
Szabó Katalin tornász — 1984, Los Angeles, 4 arany-, 1 ezüstérem. Kicsid Gábor kézilabdázó — 1972, München és 1976 Montreal, 1 ezüst- (1976), 1 bronzérem (1972), Derzsi Ede röplabdázó — 1964, Tokió, negyedik helyezés, Tusa Imre evezős — 1972, München és Török Edit kézilabdázó — 1992, Barcelona (osztrák színekben), ötödik helyezés. További nevek: Benkő Tibor vívó és öttusázó, Bodosi Mihály atléta, Dávid József atléta, Gáll Lajos atléta, Kultsár István atléta, Olteán Csongor atléta, Péter László atléta, Florin Ionescu, Olteanu, Olteanu — atléták, Estera Dobre, Ana Maria Pavăl — birkózók, Jenei Dezső gyorskorcsolyázó, Kádár András lovas, Rácz Attila evezős, Adrian Bucur tornász.
A világbajnokságokon 15-en szereztek valamilyen érmet. Az általános mérleg: 14 arany-, 12 ezüst-, 10 bronzérem. A legszorgalmasabb éremgyűjtőknek a kézilabdázók bizonyultak — Kicsid Gábor, Nagy Irén, Ugron Jozefina 3—3 aranyéremmel, a tornász Szabó Katalin 2 arany-, 6 ezüst-, 2 bronzéremmel, a röplabdázó Derzsi Ede 2 arany-, 2 ezüst-, 2 bronzéremmel, a kézilabdázó Radó Ilona 2 aranyéremmel. A további érmesek: Seregély Tibor (birkózó), Nagyné Rotis Gabriela (kézilabdázó), Korodi Mária (asztaliteniszező), Bianca Ian­culovici (birkózó), Munteanu (birkózó), Kosz­ta Zoltán (szektorlabdázó), Simon Lajos (karatézó), Vass Katalin (karatézó), Török Mária (kézilabdázó).
Az Európa-bajnokságokon 14 arany-, 9 ezüst és 7 bronzérem a mérleg. A legszorgalmasabb, szinte mondanom sem kell, Szabó Katalin 8 arany-, 3 ezüst-, 2 bronzéremmel, Derzsi Ede 1 arany-, 2 ezüstéremmel. A további érmesek: Préda Csaba (karatéka), Ilyés Csaba (modellező), Mihaela Munteanu (birkózó), Estera Dobre (birkózó), Ambrus Erzsébet (kosárlabdázó), Nagyné Rotis Gabriela (kézilabdázó), (karatéka), Ovidiu Olteanu (atléta), Alexandru Vasile (atléta), Bianca és Roxana Ianculovici (atléták), Simon Gyöngyvér (kosárlabdázó), Kanabé Szilárd (asztaliteniszező), Ionela Coandă (birkózó), Adina Popescu (birkózó).
A három világverseny összesítésében: Szabó Katalin 14 arany-, 10 ezüst-, 4 bronzérem, Derzsi Ede 3 arany-, 4 ezüst-, 2 bronzérem, Kicsid Gábor 3 arany-, 1 ezüst-, 1 bronzérem, Nagy Irén és Ugron Jozefina 3—3 aranyérem...