Huncut a parlament

Nem csoda, hisz végül is az ő beintésére lendültek magasba a kezek, mikor a két törvényjavaslatot — az alapélelmiszerek általános forgalmi adójának öt százalékra csökkentését, valamint csak a 2000 lej fölötti nyugdíjak megadóztatását — a t. Ház egyetlen ellenszavazat nélkül elfogadta. Nagy nyomás alatt voksoltak — panaszolják a kormánypárt tagjai —, a közvélemény, az ellenséges sajtó szeme rajtuk, ráadásul több tucat törvénytervezet végső szavazása volt napirenden, nem csoda, hogy mikor a frakcióvezető irányadó ujja magasba lendült, a fegyelemhez szokott képviselők gondolkodás nélkül követték. És a jelen lévő hat miniszter, köztük Borbély László is. Másnapra derült ki — valójában az ellenzék öröme döbbentette rá a demokratákat —, hogy ,,tévedésből, véletlenül, törvényhozási technikai hiba miatt" szinte jót cselekedtek. Az alapélelmiszerek árának mérséklődése ugyanis icipicit könnyíthetett volna az elszegényedett milliók életén.
Az RMDSZ — Koródi Attila szerint — akárcsak a visszafordított feddhetetlenségi- és nyugdíjtörvény kapcsán — titokban választói pártján állt, csupán marionettbábuhoz illően kezét emelgette.
Hogy a történet kerek legyen, épp megérkezett az IMF tárgyalóküldöttsége Bukarestbe, s bizonyára nagyon el­csodálkozott azon, hogy az eddig kezesbárányként viselkedő Románia, illetve annak parlamentje letért a kiszabott útról. Valójában, természetesen, semmiféle új szél nem fúj a képviselőházban, csak egy homokszem került a gépezetbe. Már be is jelentették, hamarosan sürgősségi eljárással módosítják eltévelyedésük bizonyítékát, vagy ha minden kötél szakad, az államfő, Traian Băsescu fordítja vissza a két törvényt.
Mindenesetre kiderült, a kormánypárt képviselőinek és társaiknak fogalmuk sincs, miről, miért is szavaznak. Ellenben ismételten bizonyították, semmi keresnivalójuk az ország nagy házában azokon a béreken kívül, amit mi, választópolgárok egyre gyakoribb nadrágszíj-megszorításokkal izzadunk ki számukra és szeretett kormányunk számára. Bőven elegendő lenne, ha pártok, frakciók szerint egy-egy emberke lesné az irányító ujjakat. Nem kéne népnek, nemzetiségnek örökösen bocsánatot kérnie azért, hogy egy-egy Cotroceni-i ölebet elvernek a háztól.