Papolc szellemi fényben (Barabás Samura emlékeztek)

Az orbaiszéki községben a település hetven évvel ezelőtt elhunyt nagy szü­löttjének, a történész Barabás Samunak, a Magyar Tudo­mányos Akadémia tagjának emlékezetére állítottak kopjafát.
A Székely Oklevéltár szerzője elismert budapesti hivatalokat hagyott ott az első világháború után, és a fájdalmas békediktátum ellenére telepedett haza szülőfalujába. A döntés nem hirtelen felindulásból fakadt, már korábban tudatosodott Barabás Samuban, hogy a fővárosi kancelláriákban üldögélve nem lehet hadrendbe állítani a szé­kely­ség történetét. Az 1940-ben véget ért életpályarövidnek bizonyult a teljes oklevéltár összeállításához, ám így is pótolhatatlan értékű, korszakalkotó műként határozza meg azóta is a székelyföldi történetírást, és indította útjára a sepsiszentgyörgyi Szé­kely Nem­zeti Múzeum ez irányú kutatómunkáját. Papolc nagy szülötte éle­tének és pályájának néhány mozzanatáról Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató fújta le a port a papolci református templomban tartott ismertetőjével.
A megemlékező program első mozzanata a Kőrösi Csoma Diákszínpad Mi lett volna, ha...? című előadása volt, amely azt feszegette, vajon hány jelentős személyiség megszületését gátolták a különböző korok társadalmi-erkölcsi rend­je által támasztott akadályok. Ezt a gondolatot teljesítette ki Bartos Károly lelkipásztor, aki az ünnepi istentiszteleten mindenkit saját élete keskeny útjának megtalálására és követésére buzdított. Hasonló keskeny útnak nevezte Barabás Sa­mu életútját, aki közösségének szolgálata érdekében vonult vissza a fényből az eldugott orbaiszéki falu ,,árnyékába", és tette ezáltal láthatóvá Papolcot a magyarság térképén.