A második próbatétel

Úgy tűnik ugyanis, az ellenzék nem lőtte el az összes munícióját, ezúttal az oktatási törvény felelősségvállalási eljárása kapcsán próbálkozik a hatalom megbuktatásával. És újabb sortüzet nyitnak a szakszervezetek is: nagyszabású tüntetésük ugyan eredménytelennek bizonyult, de tegnap felszólították tagjaikat, hogy ezután minden szerdán munkabeszüntetéssel tiltakozzanak.
Azon aligha lehet csodálkozni, hogy az ellenzék minden egyes alkalmat megragad a szereplésre, a hatalom bírálatára. A tanügyi rendszer megreformálását célzó jogszabály ráadásul újabb támadási felületet biztosít a liberálisoknak és a szociáldemokratáknak: a földrajz és történelem anyanyelven történő oktatásáról szóló cikkelyek ismét nemzetféltő, nacionalista szólamokra teremtenek lehetőséget, amelyekre válság idején még fogékonyabbak a választók. Lehet majd félteni Románia történelmét, lehet aggódni a szegény magyar nemzetiségű gyermekekért, akik így aztán soha nem tanulnak meg románul, és ki tudja, milyen hátrányos helyzetbe kerülnek, lehet versengeni, ki a nagyobb hazafi, és lehet ismét hazaárulással vádolni a nagyobbik kormánypártot. Mindezzel tulajdonképpen ki is fogják a szelet azok vitorlájából, akik az oktatás korszerűsítésének késleltetésével vádolnák őket. A tervezett bizalmatlansági indítvány ugyanakkor egyfajta politikai bosszú is lehet, amiért az RMDSZ nem támogatta e heti kezdeményezésüket.
Veszítenivalója sem Victor Pontának, sem Crin Antonescunak nincsen tehát, az újabb parlamenti megmérettetés azonban a koalíció számára korántsem tét nélküli. Az RMDSZ-nek — a szövetség vezetőinek korábbi nyilatkozatai szerint — fel kell mutatnia valamit a magyar választóknak, amivel igazolni tudja kormányzati szerepvállalását. Vállalásai közül — ide tartozik még a régióátszervezés és a kisebbségi törvény is — ez tűnik a legelérhetőbbnek.
Kérdés azonban, ugyanolyan fegyelem uralkodik-e majd a kormányt támogató pártok soraiban, mint az e heti voks alatt?