Feltámadó ősormányos Erdővidéken

Ez persze lokálpatriotizmustól fűtött túlzásnak is tűnhet, de megvalósítható álom, a mentési munka már folyamatban, hollandiai, zirci, kolozsvári szakembereket is sikerült az ügy mellé állítani, ám a baróti ősormányos újjászületéséhez, azaz szakszerű helyreállításához, és főként, e kor követelményei szerinti elhelyezéséhez, világra szóló szenzációként való ismertetéséhez még nagyon sok munkára van szükség. És még valami kellene: összefogás.

Masztodonlelet a hírtelevízióban
Hogy a 2008 nyarán a felsőrákosi külszíni szénfejtésben észrevett masztodoncsontokra alaposan odafigyeltek, mentésére egyáltalán sor kerülhetett, kizárólag a bánya geológusának, Tóth Leventének az érdeme — utal vissza a történet legelejére Vlad Codrea, a kolozsvári Babeş—Bolyai Tudományegyetem geológia karának paleontológus professzora. Codrea és a hollandiai Dick Mol, aki a gerinces őslények e szűk, ám igen közismert ormányos csoportjának (mamutok, masztodonok — elefánthoz hasonló, azokkal távoli rokonságban álló nővényevő őslények, melyek 35 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és mintegy 10 000 éve haltak ki Észak-Amerikában) világhírű szakértője, október folyamán újra Baróton dolgozott. Erdővidék Múzeumá­nak pincéjében méricskélték, elemezték az egyelőre darabokban heverő csontvázat, mely egy 1828-ban először leírt Anancus arvernensis, azaz egyenes agyarú masztodon maradványa. Codrea arra is rávillant, egy ilyen leletmentés hosszú és költséges folyamat, a masztodon csontjait 2009 őszére sikerült behozni a múzeumba, csapatmunkával.
Az ormányosok mindig elevenen hatottak az emberek képzeletére, mindenki tudja, főleg a gyermekek, milyen volt egy tundrán élő, gyapjas mamut, de a kutatók az állatok csontjai alapján egyrészt fontos információkat szereznek az egykori élőlényekről, másrészt arról a környezetről, amelyben éltek — magyarázza érdeklődésének eredetéről Dick Mol, aki ráadásul láthatta a Föld e tekintetben fontos lelőhelyeit. Éppen Görögországban dolgozott a világ leghosszabb, ötméteres agyarú masztodonleletén, amikor egy hírtelevízióban először hallott a rendkívüli felsőrákosi leletről, amit azonban megdöbbenésére görög képekkel illusztráltak. Akkor kezdett érdeklődni a felsőrákosi masztodon után, majd hat hónap múltán, 2009 júliusában már Baróton volt, kapcsolata azóta tart az itteniekkel, s úgy véli, kutatási eredményeiket mind a tudományos, mind az érdeklődő nagyközönséggel meg kellene osztani.

Csapatmunka
Tóth Levente ma is a felsőrákosi külszíni lignitfejtés geológusa, sikerélménynek tartja az akkori felfedezést. ,,Nekem mint geológusnak kötelességem is volt a mentés kezdeményezése. Ez a szakma hobbi is számomra, mert aki geológiát végez, egy kicsit belebolondul a csontokba, az ásványokba."
A felfedezést követően szinte azonnal bekapcsolódott a lelet mentésébe Katona Lajos Tamás, a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusa is, mint mondja, akkor már két mamutcsontváz kimentésének és félszáznál több geológiai feltárásnak, azok feldolgozásának tapasztalatával. Vállalkozott a csontok preparálására, a barótiaknak pedig jelezte, közreműködik a lelet feldolgozásában, a csontváz felállítását ő és csapata végezné el. Azt mondja, a lelet ,,bementését" az általa irányított csapat végezte, azaz Dendlyuk Mihály, Erdővidék Múzeumának munkatársa, Szappanos Bálint geológushallgató és Csermák Zsolt barlangász. ,,Az általam sokat használt ragasztóanyag hiánya nélkül a leletből megmaradt csontvázrészlet maradéktalanul megsemmisült volna" — hangsúlyozza a zirci geológus. A legfontosabb persze az, hogy Katona Lajos Tamás 2008 óta többször járt Baróton, idén két alkalommal is dolgozott a lelet konzerválásán, s immár közös, papíron is rögzített elképzelés, hogy továbbra is együtt dolgoznak Erdővidék Múzeumával.

A legteljesebb csontváz
,,Az biztos, hogy ez az Anancus arvernensis csontváz a bal oldalán feküdt anatómiai helyzetben. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a lelet jobb oldala megfogyatkozott, de még mindig ez a legteljesebb csontváz a világon" — magyarázza Katona Lajos Tamás a baróti masztodonról. ,,Négy mancsa teljes egészében megkerült, amivel még nagyon sok dolgunk lesz, mert az akkor rákent lakkréteget óvatosan, laboratóriumi körülmények között kell visszaoldani, különben a csont is tönkremehet. Ennek a masztodonnak az előzetes mérések alapján legtöbb 2,6—2,8 méteres agyara lehetett, maximális magassága 2,8 méter volt, erre a végtagcsontokból lehetett következtetni. Ez a faj kétagyarú, más masztodonokkal ellentétben (egyes masztodonok hím egyedeinek négy agyaruk is volt). Az agyarak egyébként módosult metszőfogak, az állat fő tápláléka az akkori fák lombjai voltak. A baróti példány méretei alapján egy öreg hím volt. Nagyon értékes leletet találtunk legutóbbi vizsgálódásunk alkalmával, ami eddig még nem került elő ősormányos-kutatások során, ez pedig az állat nyelvcsontja. Minden emlősállatnak van ilyen csontja, ami a nyelv és a száj mozgatásában játszik szerepet. Összességében tehát ez az egyetlen lelet lehetőséget biztosít a faj pontos és tökéletes feltérképezésére" — vélekedik a zirci geológus, hangsúlyozva, számára nagy kihívás ez a munka.
Vlad Codrea szerint az agyarak vastagságából előrehaladott korra lehet következtetni, illetve, azt is tudják, hogy az akkori, Barót tájéki tó partján — amolyan "paradicsomi környezet" lehetett — pusztult el, teteme helyben maradt. Korát hárommillió évnél valamivel többre becsülik. Ő is megerősíti: noha a kutatók számos masztodoncsontvázra bukkantak Európában, az itteni nagyon jó állapotban és épen maradt meg, ezért különleges és nagyon ritka, mondhatni, egyedi. A Franciaországban Le Puy-en-Velay nevű településen tartott idei nemzetközi kongresszuson Dick Mol beszélt a baróti masztodonleletről, s a fényképek láttán a világ minden tájáról jelen lévő szakembereknek elakadt a lélegzete.

Múzeumot Barót őslényeinek
Vlad Codrea szerint főként a koponyacsontot kell preparálni, és hátravan még a lelet tudományos feldolgozása. Dick Mollal együtt úgy vélik, ez egyrészt a világ paleontológusai által tekintélyesnek tartott folyóiratban közölt szakcikket jelent, másrészt Dick Mol azt javasolja, hogy európai uniós pályázattal őslénytani múzeumot kellene létrehozni, melynek ez a masztodon lenne a legértékesebb darabja, de emellett más kövületeket is bemutatna, s nagyon serkentené a térségben az idegenforgalmat. A kulturális turizmusnak ez a vetülete különösen fontos, állítja, mi nagyon lemaradtunk e téren is, s nem csak azokra kell gondolni, kiket saját szakmájuk, szenvedélyük érdekel, sokan kíváncsiak ilyesmire, érdemes minél több látogatót csalogatni az őslények világa felé, nagy lenne egy ilyen paleontológiai központ hozadéka, megmutatná, hogyan alakult Barót környéke a geológiai idők folyamán — fűzi hozzá az egyetemi professzor. Rekonst­rukciókkal ezt nagyon szépen be lehetne mutatni. S szem előtt kell tartani, hogy a környéken feltárt őslények igen híresek már a XIX. századtól. Másrészt, hosszú ideig tartott az itteni szénbányászat, számos kövület került elő, ezekből sok látható például a budapesti Földtani Intézet gyűjteményében. Természetesen, itt nem csak masztodon élt, találtak antilop-, tapír-, majom-, többféle vaddisznó-, őslómaradványt. Közvetlenül a mostani masztodon csontjai mellett termetes, másfél méternél hosszabbra becsült csuka állkapcsát is felfedezték.
A lelet további konzerválásáról, preparálásáról Katona azt állítja, elérkeztek egy olyan ponthoz, ahonnan Baróton már nagyon nehéz továbblépni, főként speciális gépek hiánya, másrészt idő szűke miatt. Mint mondja, a Gábor Áron ágyúját bemutató kiállítás megnyitója után beszéltek erről Kelemen Hunor kulturális miniszterrel. ,,Jeleztük neki, hogy az állat további restaurálását Zircen folytatnánk, ahol minden feltétel adott. Ő ennek nem látta akadályát. Ha elkészítjük az állathoz tartozó katalógust, reményeink szerint még idén elszállítanánk a leletet Zircre, és a következő érkezésünkkor (várhatóan áprilisban) vissza is tudnánk szállítani a preparált csontokat." Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója szerint, amennyiben ott szakszerűen preparálni lehet a csontokat, támogatják ezt a lehetőséget.

Idegenforgalmi látványosság
Katona Lajos Tamás azt mondja, amikor a csajági mamut csontvázmaradványait bemen­tették, tudták, mindenképpen ki kell állítaniuk. ,,Pamutmamut" helyett csontvázakat építtettek belőle, azóta is hatalmas sikere van a 2007-ben átadott jégkorszaki kiállításnak. A baróti masztodonlelet kicsit más, ugyanis míg gyapjas mamutokból jóval több van (néhány tucat), ebből mind­össze egyetlen csontváz áll Torinóban. ,,Min­denképp azt javasolom, egy csontvázat kell belőle építeni, amit aztán meg lehet mutatni a világ nagyobb múzeumaiban. Ez bejáratott módszer: pár éve a patagóniai dinoszaurusz csontvá­zakat bérelte a Magyar Természettudományi Múzeum, nagy sikerrel. Ez a lelet is van olyan horderejű, mint egy dinoszaurusz, és ez is hozna pénzt a múzeumnak, amiből fejleszteni is tudna!"
Demeter László hozzáfűzi, rég mondják, kinőtték ezt a múzeumot. ,,Méltó helyen szeretnénk kiállítani ezt a csontvázat, ahányszor itt vannak a kutatók, mindig megerősítenek abban, hogy ez valóban egyedülálló lelet, ami méltán tarthat számot érdeklődésre. Ha még merészebbet akarunk gondolni, akkor elmondhatjuk, itt lehetne e környék paleontológiai vagy őslénytani múzeuma". Baróton egyébként éppen ma kezdődik egy hagyományos rendezvény, a székelyföldi geológusok találkozója, melyet az öt évvel ezelőtt elhunyt Dénes István geológus, barlangkutató emlékének ajánlanak. Most bemutatandó földtani gyűjteménye jó alapkő a majdani baróti őslénytani múzeumhoz.

Történetet mesélő csontok
Dick Mol végzettsége szerint biológus, aki most fossziliákat jól ismerő vámszakértőként dolgozik egy hollandiai repülőtéren. A paleontológusok mamutszakértőként ismerik, a híres szibériai mamutokról publikált több alkalommal, tudományos tévéműsorok szereplője. Ötvenöt esztendős, Amszterdamban él, és jól érzi magát Baróton. Lendületes, izzó beszédű ember, nem csak szakértelme, kíváncsisága, szenvedélye is figyelemre méltó. E masztodon kapcsán arról beszél, hogy megismerve az őslényeket, valójában a földi élet fejlődéséről szerzünk információkat, ami a jövőnk alakítása szempontjából is hasznunkra válik. ,,Tanulhatunk tőlük, a masztodonok is földtörténetet mesélnek, melynek során a kihalások mindig drámai környezet- és éghajlatváltozásokkor, illetve a fajok közti versengés miatt következtek be. A Föld állandó átalakulásban van, s ha tudni akarjuk, mi történhet a jövőben, a múltból kell okulnunk, ezért az őslények nem csak múzeumi tárgyak." Mutatja, milyen tökéletes, szoborszerű masztodon-rekonstrukciókat készítettek barátai, s persze máris arra lehet gondolni, akár itt, Baróton is elképzelhető hasonló térplasztika, ne csak egy szocreál szoborcsoport utaljon a szénrétegek világára. Dick Mol tehát segítséget ajánl egy baróti őslénytani központ kialakításához, ahol ,,minden kövület, csont egy történetet mesél". ,,Néha kellenek az őrült ötletek. Ha egyedi és különleges lesz ez a múzeum, jó reklámmal nagyon sikeres lehet, jönnek majd az emberek..."