Ilyennek látták a várost

*
Csíkszeredának és Kézdivásárhelynek gyönyörű vidéke van, Sepsiszentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik.

Petőfi Sándor 1849. július 29-én Júliának írt leveléből

*
Hol a háromszéki lapály a legtágasabb, ott a széknek főhelye, Sepsi Szent György fekszik. (...) De a mezővárosa inkább faluhoz, mint városhoz hasonlít, kivéve a nagy piaczot, hol néhány árus boltot s a volt székely huszárezred törzstisztjeinek lakjait találjuk... A helység részint egy völgyben, részint domborzaton terül, legnagyobb részét szűk és görbe utcák s kis házikók és kunyhók teszik. Az említett cs. k. tiszti épületeken kívül, melyek részint elég tekintetesek, főleg csak a helység három temploma méltó némi figyelemre.

Hunfalvy János², Rohbock Lajos: Magyarország és Erdély eredeti Képekben, 1864 (a leírás 1856-ban készült)

*
Szentgyörgy második fővárosa Székelyországnak, azonban mégis olyan szűk anyagi viszonyok között él, mint egy huszadrangú magyar mezővároska... Pedig külsejére nézve csinos város néhány szép emeletes házzal. A vidéke pláné gyönyörű: míg ott közötte csörög el a Debren patak, jobbról az Őrkő mereng le, s onnan kezdődik a gyönyörű fennsík, a ,,szép mező" egy havasoktól körülvett róna, melyen nyár közepén a pajkos délibáb játszadozik. Ez az egyik tündér, a kedves, az enyelgő. A másik tündér, a gonoszabbik, a híres Nemere, amelyik hét bundán át is kifújja az utasból a lelket s felfordítja a székely fuvaros szekerét...

Mikszáth Kálmán: A magyar Kongó, Pesti Hírlap, 1887

Nagy Lázár 1900 körül készült metszete

*
Bukarest és Brassó után az a benyomása az embernek, hogy az örök szélcsend övezetébe érkezett. A levegő nem vezeti rendesen a hangot, még a városok is olyan állottak, hogy az ember Csipkerózsikát keresi. Nyilván őérette állnak meg a legyek a falon. Sepsiszentgyörgyön, a meglátogatott városok közt a legszomorúbbikban meg is találtam ezt a Csipkerózsikát, kissé fáradt volt, keserű, szögletes s legalább egymérföldes bozót s harmincéves álom körülötte. Sepsiszentgyörgyre a Székely Nemzeti Múzeum kedvéért szálltunk ki, de tulajdonképp egy székely múzeum az egész városka, nem mert annyira székely, hanem mert annyira halott. A főtér vendéglőjét is a magyar időkből tették el, mondva: ebben a tükörben simogatta meg lenyalt haját a fiatal járásbíró, miközben a pincérnek odanyomta botját és kalapját, s az étlapot ugyanúgy rakta a vidékről bejött unitárius pap elé barátságos ajánlgatások közben a mostani pincér elődje. Egy szobányi székely megyeszékhely-levegőt őrizgetnek a városi üvegablakok. Az emberekből, akik régen itt kosztoltak, csak a falusi tanító köszönt be néha nyelvvizsgára menet, s egy csoport román tiszt szidja a kedvükért főzött régi ételek fölött az elhagyott, ellenségesen közönyös garnizont.

Németh László: Magyarok Romániában, 1935

*
A székelyföldi magyar városépítők szerettek nagy terekben gondolkodni. Sepsiszentgyörgy egyetlen nagy tér, pazarló kezekkel odavetett méretekben Erdély délkeleti sarkában. A téren sok a virág, s akad néhány szép empire-ház. S a város felett a domboldalon őrködik az ötszáz éves gótikus vártemplom, Erdély és Háromszék egyik legszebb, legkülönösebb történelmi épülete...

Márai Sándor: Csehi uram arcképe, Pesti Hírlap, 1942. október 4.

*
Szülőhelyem kicsinyke, lángpiros pont emlékeim hadászati térképén: odalent meggyúl egy-egy utca, arc vagy szerelem, és elég, mint egy ósdi, romantikus petróleumlámpa: kormoz...
Az én városom lassan senyved. Túlságosan sok dolgot szeretek ott, s ez megnyújthatja életét az életemben....
Lassan senyved ez a városka emlékeimben. Azóta (mióta?) meg is nőtt, és főként nagynak hiszi magát. Messziről, ahogy idegen közeledik feléje, a völgyben fekvő régi házak és a fák teteje fölött a hátsó dombon ágaskodó tömbházak roppant magasnak tűnnek, mert nem látszik a régi házaktól, fáktól a domb. Sok minden nem látszik. Senki nem állított szobrot, márványtáblát sem az ósdi házak hűvös-félhomályos hangulatának, sem az ipartestületi báloknak, sem a kivándorlóknak, pedig mindez volt olyan fontos, mint egy háború...
Kegyetlen dolog az emlékezés. Mert nem tudok igazán emlékezni, csak magamra. A magam ritmusához, életéhez mérem egy hely, egy közösség törvényszerűen lassúbb — történelmi életét, s csak azt ha tudom, mivé lettem általa. Ők csak segítség és anyag. Az sem mentségem, hogy szeretem őket.

Csiki László: Háborúk, 1977

*
Város, én soha tőled nem tudtam elszakadni.
A Csiki utca kópésan tett kicsinnyé, tétova marionett-
figurát, és hiába szöktem el, az egyre kiismerhetetlenebb
világba, mindég itt maradtam, könyvekkel válltáskámban,
a délibábot bámulva a vártemplom tornya mögött,
a fellegek tajtékos paripáit, lófő székelyeket, kivont
karddal, akik természetesen már nem élnek,
ha éltek valaha egyáltalán? A régi moziteremben
változatlanul pörögnek a filmek: a Hét mesterlövész,
a Ház a sziklák alatt, az Iván gyermekkora.
És mindennap megnézem a Szini-ház³ erkélyét,
ahonnan a kékszemű meseköltő szólott választóihoz a dühöngő időben.
Hűségem — ha ugyan az? nem érti senki....

Bogdán László: Város, én soha tőled nem tudtam elszakadni, 2004

Jegyzetek:
1. Mind Apor Péter, mind Cserey Mihály háromszéki poétaként említi. Feltételezhetően vándorköltő volt, udvarházakban, kastélyokban adta elő verseit, melyek csak töredékben maradtak fenn. Legismertebb a Háromszék városai, mely egy 18. századi versgyűjteményben olvasható.
2. Nagyszalók, 1820—Budapest, 1888. A magyar tudományos földrajz megalapítója. A Pesti Egyetem (az ELTE elődje) tanára, a Földrajzi Társaság elnöke
3. A Bogdán Flórián házaként ismert épület, mely ma az adventista hitközösség otthona
Nagy Lázár (Kézdivásárhely, 1861—Budapest, 1923.), festő, iparművész, a Fővárosi Ipariskola tanára
Bardóczy Magda (1944—2002), festőművész, keramikus a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Líceum rajztanára