Kelet vonzásában

Azt is elmondja, keleti utazásáról könyvet szeretne írni, melyet fotókkal illusztrálna. Legmélyebb élményei Afganisztánban voltak, az ugyanis olyan ország, ahol ,,hatalmas lélek van az emberekben".
Azt, hogy el szeretne jutni Kőrösi Csoma Sándor sírjához, a Himalája lábához, már egészen kisgyermekként elhatározta, öt-hat évesen, amikor édesapja a világ tetejéről mesélt neki, aztán későbbi olvasmányélményei megerősítették elhatározását — magyarázza indítékáról a most harmincnégy esztendős Karda Zoltán. Szándéka tavaly vált egyértelművé, s miután a keleti térség több országában számos ismerőst, támogatót keresett, idén szeptember közepén nekivágott az egy hónapnál hosszabb, mintegy tizenötezer kilométeres utazásnak. Szándé­ka szerint stoppal ment volna Dardzsilingig, de csak Afga­nisztánig sikerült, Törökországon és Iránon keresztül. Számított arra, hogy román állampolgárságú magyarként nehéz lesz, mert mindkét ország ,,felelőtlenül katonákat küldött a térségbe", emiatt Románia és Magyarország is elveszítette azt a szimpátiát, amit régebb élvezett a térségben. ,,Iránban, Pa­kisz­tánban és Afganisztánban nagyon számon tartják, ki hogyan viszonyul hozzájuk."
Az Afganisztánban látottak — mély nyomor, háború, ám mindezek ellenére erős emberi kötelékek — érintették legmélyebben. Az afganisztáni háborúról úgy vélekedik, ,,az nem a mi háborúnk, nem Európa, mi több, nem is normális emberek háborúja, hanem drogdílereké". Az ott élő emberek, a tálibok emiatt magyarokra, románokra, mint Amerika szövetségeseire, egyaránt haraggal tekintenek. Miután látta az ottani viszonyokat, azt mondja, azt a csatát nem lehet megnyerni, az egy második Vietnam lesz az amerikaiak számára. Afganisztánban egyébként nincs termelés, gazdaság, az egyedüli virágzó iparág a mák termesztése, illetve a kábítószer előállítása, ezenkívül még jó üzletnek számít a foglyul ejtett idegenekkel való kereskedés. ,,Aki belép Afganisztánba, tudnia kell, bármelyik pillanatban meghalhat, mert lőnek, robbantanak." ,,Nem tudom, mi értelme bombákat elhelyezni az úton, agyatlanul lövöldözni, de mind a tálibok, mind az amerikaiak szerintem már sportszerűen űzik ezt a háborút. Az úton gödrök tátonganak, rengeteg a kiégett autó, főleg az üzemanyag-szállító gépkocsikat robbantják." Emiatt nagyon nehéz átutazni, ismerősei segítségével jutott át a térségen. Amerikai csapatok és szövetséges haderők csak az afganisztáni városokban, a nagyobb településeken állomásoznak, máshol mindenütt a tálibok uralják a terepet. Jól ismerik a helyszínt, a lakosság teljes mértékben mellettük áll, lehetetlenség idegeneknek győzni — vélekedik.
Karda Zoltán állítja: amit az európai médiában bemutatnak a tálibokról, a terrorizmussal vádolt csoportokról, nem igaz. ,,Kabulban tíz év alatt egyetlen hektár mákültetvényt nem égettek el, s egyetlen gramm heroint nem semmisítettek meg. Afganisztán drogtermelése többszörösére nőtt, amióta az amerikaiak ott vannak, s nagyon megnőtt a korrupció is." Szerinte harc helyett ki lehetne használni a magyarok ottani népekkel való kapcsolatát.
,,A számunkra elképzelhetetlen nyomor ellenére az afganisztáni embereknek hatalmas lelkük van, ez az egész keleti világra jellemző, más az ottani értékrend" — meséli. ,,Hihetet­len dolgokat kaptam tőlük emberileg." Borzasztó szegények, de lelkileg nagyon gazdagok, ha nincs, amit enniük, a szomszédok akkor is átjárnak egymáshoz, s visznek egy szelet kenyeret. Törődnek egymással — magyarázza —, annak ellenére, hogy az amerikaiak bevitték azt a nemtörődöm stílust, miszerint a gyengébbnek nincs helye a világban. ,,Ez Kelet nagy értéke, ott a törődés, az összefogás, az emberi értékek egészen másak, mint Európában vagy Amerikában. Tíz év háború alatt sem tudták kiölni belőlük az egymással való törődést, s azt sem, hogy a barátság szent."
Az értékrend kapcsán megemlíti, hogy az indiai Varanasiban, (eredeti nevén Benaresben) a világ egyik legrégebbi városának nyomornegyedében látta, hogy a ,,kopogó szegénység ellenére az emberek tudtak mosolyogni, boldogok voltak". ,,Ilyen a mentalitásuk, nem aggasztja őket az, hogy nincs pénzük új televízióra, új ruhára, sokkal fontosabb számukra a nyugodtság, a lelki értékrend, amit az élet alapjának tekintenek. Ők mosolyogva viszik a halottat égetni, a hinduk ugyanis a földi életet az ember lelki életének nagyon kis töredékeként tekintik." Bármilyen szegényekkel találkozott, Indiában nem látott olyan stresszes embereket, mint Európában. ,,Szerintem lelki békével élnek azok az emberek, úgy gondolom, Európa leggazdagabb emberei nem véletlenül utaznak időnként Indiába. Az indiaiak békések és nyugodtak, az írástudók rengeteget olvasnak és jógáznak, ez életük része. Elfogadják a sors döntéseit, az európai ember megtanulhatná tőlük, miként lazítson, hogyan pihentesse agyát és töltse fel lelkét."
Mostani útján Irán is nagy meglepetést jelentett számára, nagyon gazdag kultúrájú népet ismert meg, ,,az iszlám világ Amerikáját". Rendkívül fejlett ország, a perzsák nagyon műveltek, büszkék több ezer éves kultúrájukra, most is nagyon sokat olvasnak, mi több, az állam támogatja a könyvkiadást, és ösztönzi az embereket, hogy könyveket vásároljanak, olvassanak, művelődjenek.
A magát utazóként meghatározó Karda Zoltán egyedül vág neki kalandozásainak, mert ,,számos veszélyes helyre nem lehet társat vinni". Azt tartja, nem érdemes nyugati turistaként Keletre menni, mert ,,akkor láthatsz értékes, maradandó dolgokat, ha nem azt nézed meg, amit meg akarnak mutatni, hanem tudod, mit szeretnél látni".