Csapdában

Összegyűl­tek a szövetség csúcsvezetői, de mintha nem is tették volna, Markó Béla ugyanazt az üzenetet közvetítette a Szövetségi Állandó Tanács ülése után, mint korábban: csak akkor folytatják a munkát a jelenlegi koalíció oldalán, ha egyértelmű biztosítékot kapnak, a többség valóban egységes, megszavazzák az oktatási törvényt a magyarság által elvárt módon.
Nehéz, szinte kiút nélküli helyzetbe sodorta önmagát az RMDSZ: ha elhagyja a kormányzást, túl későn távozik a süllyedő hajóról. Nem tudja semmissé tenni a megszorító intézkedések okozta károkat, feledtetni szerepét a fizetésmegvonásokban, áfaemelésben, több kétes törvény elfogadásában. Ugyanakkor még mélyebb válságot idéz elő, hisz a gazdasági, szociális krízis mellé már csak egy politikai hiányzik, hónapokig húzódó kormányalakítási kísérletek, esetleg féléves kampány, mely elsodorja a kínkeserves áldozatok árán, valamilyen kismértékben elért stabilizáció halovány árnyát is. Ha marad, azt bizonyítja, hogy számára a hatalom mindenekfelett való, s cáfolja, amit vidéki helytartói az elmúlt napokban is megfogalmaztak: a nemzetiségi jogok nem kiválthatóak néhány kilométer aszfalttal és pár sportcsarnokkal. Ha nem éri el az oktatási törvény elfogadását, akkor kénytelen a legkisebb célkitűzéséről is lemondani, a másfél-két év múlva esedékes kampányokban nehezen magyarázhatja meg, mit kapott cserébe azért, hogy szerepet vállalt az elmúlt húsz év leggyengébb kormányában.
Egyetlen reményük, hogy a demokrata-liberálisok mindent megtesznek a koalíció egyben tartásáért, és megtalálják a módját, hogy a következő hetekben átgyúrják a parlamenten a tanügyi jogszabályt. Ám ha igaznak bizonyul a feltételezés, és az alkotmánybírósági döntés mögött valóban Traian Băsescu áll, aki kiutat keres népszerűségvesztése sodrából, s feláldozni készül kedvenc kormányát, miniszterelnökét, hogy egy új kabinettel, tiszta lapokkal kezdjen a javuló gazdasági helyzetben, akkor hiúnak bizonyulhatnak Markóék reményei. Igaz, Băsescu új kormányában ismét helyet kaphatnak — többségre valamilyen módon akkor is szükség lesz —, és kipróbálhatják, immár sokadszor, milyen újabb igényeket, jogos követeléseket áldozzanak fel egy remélt hatalmi diadalmenet oltárán.
S bár az okos kétszer ugyanabba a gödörbe nem lép, az RMDSZ nemhogy a máséból, de saját hibáiból sem tanul. Talán újra és újra abban reménykedik: került még néhány lapát föld az árokba, ezúttal nem bucskázik akkorát.