Vargha Mihály bálványai

Vargha Mihály az elmúlt húsz évben markánsan meghatározta a Székely Nemzeti Múzeum művészeti gyűjteményét mind képzőművészként, mind a képtár, illetve a múzeum igazgatójaként — hangoztatta a rendezvény házigazdájaként Sántha Imre Géza művészettörténész. A sepsiszentgyörgyi alkotóról szóló könyvet a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó jelentette meg, erről és a képzőművészeti kiadványokról Kozma Mária főszerkesztő beszélt. A megújuló Műterem sorozat harmincnyolc kötete kapcsán megjegyezte, Erdélyben bőséges a képzőművészeti termés, így könnyű kiadni ezeket a munkákat. A Vargha Mihály alkotói ívét bemutató kötet szerzője, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese "térben elhelyezett leletekként" határozza meg Vargha szobrait; pályaképét ismertetve úgy vélekedett, a szobrászat egyik hagyományos funkciója az, hogy az örökkévalóságot szegezze szembe a múló idővel, viszont a huszadik században felerősödött egy másik, a mulandóság felmutatására irányuló művészi nézet is, ez a kettősség jellemzi a sepsiszentgyörgyi alkotó szobrait is.
Vargha Mihály lapunknak úgy fogalmazott: számára ez a kiállítás "kettős érzés", egyrészt öröm, mert sikerült összeszednie és bemutatnia húsz év munkásságát — művei egy része eredetiben, másik része képeken látható —, másrészt egy kis rezignációt is jelent számára ez a tárlat, hiszen eltelt két évtized, és "ilyenkor óhatatlanul mindig újra kell gondolni a hogyan továbbot; ez a kiállítás egy kicsit sarkall arra, hogy több időt töltsek a műteremben", tervezi, hogy a továbbiakban kisplasztikáival foglalkozik majd többet. Azért Bálványok a tárlat címe, mert ez összefogja "autonóm műveimet is — amelyeket saját képzeletvilágom szül, saját lelkem lenyomatai — és a megrendelésre készülő munkáimat is". Ugyanis közel áll hozzá a törzsi világ, az emberiség törzsi léte: "úgy érzem, nagyon visszaköszön nálam toposzokban az afrikai vagy a primitív művészet, melynek nagy tisztelője vagyok".