A dohánytermesztés és a cigarettagyártás kezdetei Sepsiszentgyörgyön

A Kolozsváron megjelenő Nemzeti Társalgó 1839-es évfolyamának egyik száma is utal erre: ,,Szemerjától dohánykertek közé szorítva keskeny, de jó út viszen Szt.Györgyre." Korabeli feljegyzések szerint az 1849. július 23-i szemerjai csata után a honvédcsapatok dohánykerteken át jutottak a szentgyörgyi magaslatra.
Néhány 19. századi adat a szentgyörgyi dohánytermesztésről: Az 1860-as években az ,,516 házfüst alatt" élő, mintegy 2850 szentgyörgyi lakosból 330-nak nyújtott megélhetést a dohány. 1866-ban 314 nevet olvashatunk a termelési engedéllyel rendelkezők lajstromán. 1872 telén az aradi begyűjtőknek 11 200 kg dohányt adtak le, 1873-ban mintegy 100 holdon termesztették a dohányt: a román templom körüli telkeken (a ,,kerek hegyen"), Szépmezőn és a Szemerja felőli dombokon. Egy 1877-es feljegyzés szerint 91 szentgyörgyi lakos kapott ,,tubák ültetésére szabadalmat", s mintegy 11 000 kg dohányt szolgáltattak be az aradi gyárnak. A dohányjövedéki kihágásokat szigorúan büntették. Kováts Józsefet 1869-ben 1050 forintra bírságolták, mely összeg több volt, mint a polgármester évi fizetése. 1880-ban Sze­merjától ideiglenesen megvonják a dohánytermesztés jogát, de 1883-ban ismét 28 holdon termesztik a szemerjai gazdák. Városunk elöljárósága ezen ágazat hagyományaira is hivatkozott, amikor 1897-ben pályázatot nyújtott be dohánygyár létesítésére.
1894-ben kormányjavaslat született egy székelyföldi dohánygyár építésére, mely hozzájárulna a lakosság tömeges kivándorlásának megakadályozásához. 1897-ben az országosan benyújtott 41 pályamű közül Gödri Ferenc polgármester pályázata nyerte el a sepsiszentgyörgyi dohánygyár létesítésének jogát. Megfelelő épület hiányában az államkincstár 1897. október 1-jétől 1903-ig bérbe vette az éppen akkor felépült Bérpalota (a mai városháza) épületét. A ,,csomagolt dohány és szivargyártás" november 18-án kezdődött 80 munkás foglalkoztatásával.
1901-ben az állam megvásárolta a Brassói úton a Wellenreiter család birtokában levő hatholdas telket, amelyet Gere István rögzített filmlemezre, s magyarázattal is ellátta: ,,A magyar kir. dohánygyár telke az építés előtt délnyugatról északkelet felé egy üres telekről nézve, melynek deszkakerítése előtt az állami út megy, s azon túl, a kép bal oldalán van a dohánygyár telke, ahol már ássák a meszesgödröt. 1901. szeptember." A mai kisstadion helyén kitermelt földet csillékkel szállították a gyártelepre, és út felőli részét egy méter magasságban feltöltötték. Még ebben az évben megkezdték a kétemeletes raktár építését.
1902—1903-ban elkészült az igazgatói lakás és két egyemeletes épület, így a gyár még az év októberében beköltözhetett. A telket körülkerítették, utca felőli részén ma is áll a Pap Lehel cementgyárában készített míves vas- és betonkerítés. Képünkön a gazdasági épület, mögötte az egyik ,,pavilon" látszik.

1904—1905-ben a telek északi részén befejezik a második kétemeletes raktárépületet (ma a nyers dohány tárolására szolgál), a déli részen pedig az egyemeletes tisztviselői lakás, valamint a 31 méter magas víztorony építését.

1907-ben elkészült a kétemeletes főépület, így a tervezett építkezés befejeződött. A 4. kép egy 1913-ban forgalmazott képeslap, a főépület, a park és a szökőkút képét őrzi.

A széles gyalogjárót két oldalról 60 kanadai juharból álló fasor szegélyezi — ezek egy része ma is él —, melyet 1905-ben Heigel István igazgató kezdeményezésére ültettek. A felvételen a Brassói út néhány háza, a távolban a szemerjai református templom is látszik. 1910-ben a szemerjai erdőben lévő Bodor-kútból — közismert nevén Tetves-kút — megoldották a gyár vízellátását. A foglalkoztatott alkalmazottak száma akkor 900. Íme néhány korabeli terméknév: Trabuccos, Brittanica, Cuba, Porto Rico csomagolt dohány. Az igényesebb cigarettázók választhattak parafa végű, aranyozott végű vagy szopókás cigaretták közül.

Az 5. és 6. felvételt egy 1930-as évekbeli fényképalbumban találtam. Egyik a dohányválogató női alkalmazottakat,

a másik a korabeli cigarettatöltő gépek kezelőit örökítette meg.