Az elfogulatlan tudományért

Egyfelől nyilván azért tiporja lábbal az anyanyelvi képzés célszerű voltának comeniusi elvét, nyelvi asszimilációs nyomást gyakorolva a népcsoportra, hogy a nacionalisták által hőn óhajtott nemzeti beolvadást elősegítse.
E két "nemzetinek" kikiáltott tárgy esetében ugyanis fontos szerepet játszik az is, hogy a két tudományágbeli értelmezési lehetőségek elsőbbségét kinek biztosítjuk az iskolák által. Az 1918-as impériumváltás után az új hatalom e brutális nyelvi szabályozással kívánta tudomására hozni Erdély kisebbségeinek, hogy itt ezentúl a román nemzeti ideológiát illeti meg a fő hely, és a történelmi események tekintetében a román tudomány hivatalos álláspontja a vizsgatárgy. A mégoly csonka polgári demokrácia körülményei között persze némi ellensúlyozásra azért volt mód. Nekem régi, volt mikós diák mesélte: a kollégiumban történelemtanáruk például a dákoromán kontinuitást úgy tanította, hogy a tábla egyik felére felírta a román, a másikra a magyar tudomány érveit, és diákjaira bízta, latolgassák azok súlyát, és maguk válasszanak, melyiket építik bele személyes meggyőződésükbe.
A román értelmezési monopólium így igazából a nacionálkommunista diktatúra éveiben valósult meg. A diktatúra idején nemegyszer már valóban csak személyes szabadsága kockázatára térhetett el a tanár a hivatalos, egyre habzóbb szájú nacionalizmus kinyilatkoztatott tételeitől. Szomorúan látom, hogy pedagógustársadalmunk egy részében tovább élnek a rendszerváltási beidegződések. Holott a történettudomány hatalmasat lépett előre, kibontakozóban a politikailag mérgezett légkör szorításából, közelít a múlt felderítésében Erdély esetében is az objektívebb módszertanhoz és tényálláshoz.
No de a kisebbségtörténet új tantárgyként jelent meg a tanrendben, s bár alapvető hiba, hogy a többségiek számára még mindig hozzáférhetetlen, az új tanárgeneráció más szemléletű, és a tisztázás igénye egy szabadabb légkörben végre némi szerephez jut a pedagógiában is. Ezért is elavult a parlamenti képviselők, a román közvélemény jó részének vonakodása attól, hogy eltöröljék a régi törvény anakronisztikus cikkelyét. Az értelmezés politikai monopóliumának ideje úgysem tér soha vissza, bármibe kapaszkodjanak a váltás kerékkötői. Az igazság monopóliuma, ha létezik ilyesmi, csakis a tárgyilagos, valódi tudományt illetheti meg.